A mártírhalált halt gróf Batthyány Lajosra emlékezünk
Batthyány Lajos gróf a reformországgyűlések, valamint az 1848-as polgári forradalom, a 19. századi progresszió legnagyobb alakjai közé tartozik gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, és Deák Ferenc mellett. Batthyány Lajos víziója a modern, polgáriasodott Magyarország megteremtése volt. Ezt a célt rendkívül nehéz körülmények között próbálta valóra váltani, mint az 1848 áprilisában kinevezett első felelős kormány miniszterelnöke. Nem rajta múlott, hogy előremutató kezdeményezései csak az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után negyed századdal később, az 1867-es kiegyezéssel váltak valóra. A forradalom miniszterelnökét koholt, koncepciós vádak alapján 1849. október 6-án Pesten kivégezték, egy napon a tizenhárom honvéd tábornok aradi mártírhalálával. Az Origo összeállítást közöljük.
Széchenyi nézeteit osztotta, Kossuthot pedig tisztelte
Az egyik legnagyobb múltú magyar történelmi család sarja, Gróf Batthyány Lajos mindössze 23 évesen, 1830-ban lett a főrendi ház tagja. E minőségében vett részt 1830. szeptember 28-án Habsburg V. Ferdinánd magyar királlyá koronázásán Pozsonyban, de a közéletben egészen 1839-ig nem vállalt semmilyen érdemleges politikai szerepet.
Az 1839-ben összehívott pozsonyi országgyűlés fordulópontnak számít Batthyány Lajos gróf életében, akit ekkor választottak meg a főrendiház ellenzéki vezérének. A reformpárti ellenzék vezetőjeként részletes, alaposan átgondolt programot fogalmazott meg, és az ő javaslatára kezdték el 1840-től gyorsírással jegyzőkönyvbe rögzíteni az országgyűlés ülésein elhangzott javaslatokat, illetve felszólalásokat.
Politikai hitvallása a reformkori országgyűlések nagy egyénisége, Széchenyi István gróf nézeteihez állt a legközelebb, elsősorban a gazdaságfejlesztés illetve a modernizáció kérdéseiben. De Széchenyi felfogását osztotta abban is, hogy a reformmozgalomnak a főnemesség kell hogy a motorjává váljon, noha Batthyány programja közelebb állt a köznemesi párt radikálisabb követeléseihez. A számos konfliktussal együtt járó közéleti szerepvállalásban a haláláig rajongva szeretett felesége, Zichy Antónia grófnő számított Batthyány legerősebb támaszának, és legfőbb bizalmasának.
Az 1841-től Kossuth Lajos valamint Széchenyi István között kibontakozó egyre élesebb vitában kerülte a nyílt állásfoglalást, mert attól tartott, hogy a vita kiéleződése aláássa a reformmozgalom egységét, amiből csak az abszolutisztikus kormányzás fenntartásában érdekelt bécsi udvar húzna hasznot. Kossuthhal, az országgyűlés legnagyobb hatású szónokával 1843-tól került szorosabb kapcsolatba.
A modern, polgári értékeken alapuló alkotmányos monarchia volt az álma
Batthyány Lajos az ország felvirágoztatásának zálogát a polgári értékek talaján álló, és modern polgári kormányzattal rendelkező alkotmányos monarchiában látta. Határozott, de a politikai kalandorságot élesen elutasító felfogásának köszönhette, hogy az 1843-44-es országgyűlésen már nem csak a főrendiház, hanem az egész országgyűlés szabadelvű ellenzékének vezéralakjaként léphetett fel.
Az 1843-44-es országgyűlésen elmondott több mint kétszáz, nagy gonddal felépített beszéde a szabadelvű ellenzék részletes programjának volt tekinthető. Batthyány Lajos gróf kemény kritikával illette a bécsi udvar abszolutista bel- és külpolitikáját,amit egyenesen a fejlődés kerékkötőjének nevezett. Nem véletlen, hogy az udvar ókonzervatív körei, elsősorban Klemens von Metternich herceg, kancellár, valamint Zsófia főhercegné, a trónörökös Ferenc Károly főherceg hitvese kezdettől fogva veszedelmes felforgatót láttak a „rebellis” magyar főnemesben.
A pozsonyi országgyűlés berekesztése után a gróf Pestre költözött, ahol az ellenzék központi választmányi elnökévé választották. Batthyány Lajosnak ekkor a reformellenzék egyesítése, és egységes programjának kidolgozása vált a legfőbb törekvésévé. Fáradozásának köszönhetően, kereken egy évvel az 1848-as pesti forradalom kirobbanása előtt, 1847. március 15-én bontott zászlót az Ellenzéki Párt, amelynek őt választották meg az első elnökévé.
Korán felismerte Kossuth Lajos politikai tehetségét, aki Batthyány gróf támogatásának köszönhetően lett Pest megyei követ, majd az alsóház ellenzéki vezetője. A reformmozgalom betetőzéseként született meg az első modern magyar országgyűlés, az 1848-as választásokon. Batthyány gróf a sárvári választókerületben indult, ahol a szavazatok többségét megszerezve, parlamenti mandátumhoz jutott.
Kiváló politikai munkát végzett, megteremtette a magyar szuverenitást
Gróf Batthyány Lajos is tagja volt annak a parlamenti küldöttségnek, amely 1848 márciusában Bécsbe utazott, hogy átadja az uralkodó, V. Ferdinánd részére az országgyűlés követeléseit. Amíg a delegáció Bécsben tartózkodott, március 15-én Pesten kitört a forradalom.
A bécsi udvarnak a forradalmi hangulattól megrettent ókonzervatív körei átmeneti defenzívába szorultak, a „jóságos” V. Ferdinánd pedig – aki az első pillanatokban szemmel láthatóan élvezte, hogy ő lehet a forradalom királya-, 1848. március 17.-én a magyar országgyűlés követeléseit szentesítve, miniszterelnökké nevezte ki Batthyány Lajost, megbízva az első, az országgyűlésnek felelős kormány felállításával.
Batthyány gróf március 23-án terjesztette elő a kabinet névsorát, amelyben a reformmozgalom olyan nagy egyéniségei kaptak miniszteri tárcát, mint gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, báró Eötvös József, vagy Deák Ferenc.
A Batthyány-kormány rendkívül nehéz és bizonytalan bel illetve külpolitikai körülmények között látott munkához. A kormányfő, Batthyány gróf az alkotmányos önkormányzat és az önálló hadsereg megteremtését tekintette az új kabinet első, legfontosabb feladatának.
A gróf a nehéz körülmények ellenére is kiváló politikai munkát végzett: az udvar ellenállását legyőzve elérte, hogy május 7-ével a Magyarországon állomásozó osztrák császári csapatok a kormánya fennhatósága alá kerüljenek, amivel párhuzamosan elkezdte az önálló magyar honvédség felállítását is. (Mészáros Lázár május 23-án történt hivatalba lépéséig Batthyány Lajos látta el a honvédelmi miniszteri teendőket is.)
Rövid idő alatt sikerült felállítania az első tíz honvéd zászlóaljat, megteremtve ezzel az önálló magyar honvédség alapját. Kossuth javaslatát elfogadva, eltöröltette a parasztságot sújtó úrbér intézményét, és modern közteherviselési rendszert vezetett be.
Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva
Batthyány Lajos hiába volt az alkotmányosság és a monarchia tántorítatlan híve, az első ijedtség után felocsúdó és ismét aktivizálódó konzervatív udvari körök intenzív szervezkedésbe kezdtek a „magyar rebellió” felszámolására. Fellázították a délvidéki szerbeket, majd Josip Jelačić táborszernagy, horvát bán parancsnoksága alatt császári csapatokat akartak Magyarországra vezényeltetni abból a célból, hogy fegyveres erővel számolják fel a forradalom vívmányait. A fenyegető helyzet miatt a kormány megbízásából 1848. augusztus 29-én Deák Ferenc igazságügyi miniszter V. Ferdinánd színe elé járult, arra kérve az uralkodót, hogy adjon parancsot a szerb felkelők fegyverletételére, valamint akadályozza meg Jelačić horvát bán tervezett fegyveres intervencióját.
A Batthyány-kormány a helyzet békés rendezése és a magyar szuverenitás megőrzése céljából még azt is felajánlotta, hogy hozzájárul Horvátország békés különválásához. Noha „jóságos” Ferdinánd szentesítette is az országot fenyegető intervenció leállítását elrendelő leiratot, de az udvari kamarilla héjái meggátolták a király parancsának érvényesülését; szeptember 11-én Jelačić bán erős hadsereg élén betört Magyarországra. Szeptember 13-án a lemondott, majd István nádor által ismét kinevezett Batthyány-kormány az országot ért fegyveres intervenció miatt népfelkelést hirdetett meg.
Metternich és Zsófia főhercegné nyomására Ferdinánd szeptember 25-én érvénytelennek nyilvánította a pesti kormány mandátumát, a magyarországi haderők élére pedig a teljhatalommal felruházott Franz Phillip von Lamberg altábornagyot nevezte ki. A helytartó kiküldésén felháborodott pesti polgárok azonban 1848. szeptember 28-án meglincselték a magyar fővárosba érkezett Lamberget, Batthyány Lajosnak pedig nem sikerült elérnie Bécsben a királynál a kompromisszum jegyében átalakított kormánya kinevezését. Úgy látszott, az udvar hamarosan felülkerekedik a magyar forradalmon.
Batthyány gróf népfelkelést meghirdető hívó szava azonban nem maradt visszhang nélkül. A szabadságért vérüket is hullatni hajlandó polgárok tömegesen jelentkeztek a Szűz Máriás piros-fehér-zöld hadilobogók alá, hogy megvédjék a magyar függetlenséget. Javarészt Batthyány Lajos szervezőmunkájának köszönhetően, alig néhány nap alatt a régi sorezredek katonáiból, a nemzetőrségből és az önkéntesekből olyan ütőképes hadsereget sikerült összeverbuválni, amely 1848. szeptember 29-én Pákozd mellett csúfos vereséget mért Jelačić seregére.
„Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, Seregének seregünk nyomába” – írta lelkesen Petőfi, a forradalom költője a hihetetlen pákozdi győzelemről „A vén zászlótartó” című versében. A pákozdi győzelemmel új fejezet nyílt a magyar forradalom történetében, a honvédő szabadságharc szakasza.
Mindenáron a halálát akarta a bécsi udvar
Batthyány Lajos közvetlenül a pákozdi győzelem után, 1848. október 2-án lemondott megbízatásáról, és országgyűlési mandátumáról is. Egyszerű közkatonaként Vidos József nemzetőrparancsnok Vas vármegyei seregébe állt be huszárnak, de október 11-én, amikor összecsaptak Kuzman Todorović császári altábornagy seregével, lováról leesve megsebesült. Felgyógyulása után ismét országgyűlési követté választották. Kossuthhal szemben élesen ellenezte, hogy az országgyűlés a császári csapatok támadó hadműveletei miatt Pestről Debrecenbe költözzön.
1849 januárjának első napjaiban arra tett javaslatot, hogy az országgyűlés küldjön követeket a császári haderő főparancsnoka, Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz tábornagy főhadiszállásra, kipuhatolandó az osztrák hadvezér szándékait. Batthyány is tagja lett a parlamenti küldöttségnek, ám Windisch-Grätz herceg még arra sem méltatta, hogy fogadja.
Ezért visszautazott Pestre, ahol 1849. január 8-án a Károlyi-palotában osztrák fogságba esett. Először a budai laktanya fogdájába zárták, majd ahogy fordult a hadiszerencse, és az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat során Görgei Artúr tábornok seregei Pest-Buda felé közeledtek, sietve Pozsonyba, onnan Laibach-ba (ma Ljubljana, Szlovénia) végül pedig a csehországi Olmützbe szállították erős őrizet alatt.
A bosszúszomjas bécsi kamarilla, elsősorban a „jóságos” Ferdinándot 1848 decemberében udvari puccsal megbuktató, majd a férjét is kisemmizve a 18 éves fiát, Ferenc Józsefet trónra ültető Zsófia főhercegné követelésére elhatározta, hogy Batthyány gróffal fog példát statuálni a „rebellis magyaroknak”.
A volt első felelős magyar miniszterelnök ellen konstruált bűnvádi eljárás kifejezetten koncepciós pernek számított, hiszen Batthyány grófot törvényesen nevezték ki 1848 márciusában miniszterelnöknek, a kormányfői ténykedése alatt meghozott intézkedéseit pedig a király is szentesítette.
Magyarország csak 1848. október 3-tól, V. Ferdinánd manifesztumától számított „lázadó országnak”, Batthyányt viszont kizárólag csak az ezt megelőző hivatali ténykedéséért akarták elítéltetni. Batthyány Lajos nem is volt hajlandó elismerni a kamarilla bíróságának illetékességét, végig azt hangoztatva, hogy valamennyi cselekedete törvényesnek, alkotmányosnak számít. A bosszúvágytól vérszomjassá vált kamarillát mindez azonban cseppet sem érdekelte.
Utolsó szavával is a hazát éltette 1848 hős miniszterelnöke
A gróf elleni koholt vádiratot szégyenszemre egy magyar ember, Hegyesy Péter királyi ügyész állította össze. Zsófia főhercegné és köre kezdettől fogva nyomást gyakorolt a bíróságra a halálos ítélet meghozataláért.
Ám ennek ellenére, az 1849. augusztus 16-án Olmützbe összehívott haditörvényszék először „csak” életfogytig tartó várbörtönre valamint vagyonelkobzásra ítélte az egykori magyar miniszterelnököt.
A halálos ítélet elmaradása miatt felháborodott udvari kamarilla, személy szerint Felix zu Schwarzenberg herceg, kancellár nyomására a haditörvényszék másodszorra már kötél általi halálra ítélte a grófot, de azzal, hogy kegyelemre ajánlotta az uralkodónak. Az ifjú Ferenc József hajlott is volna kegyelemben részesíteni Batthyány Lajost, ezért ezt megakadályozandó, Olmützből sietve Pestre szállították, hogy a kegyelmezési jog a hírhedt Julius Jakob von Haynau táborszernagyhoz kerüljön, akit az itáliai rémtettei miatt csak bresciai mészárosként emlegetett a nép.
A közutálatnak örvendő Haynau, Schwarzenberg kívánságának eleget téve, 1849. október 3-án a törvényszék kegyelmi ajánlását elutasítva, sietve megerősítette Batthyány Lajos kötél általi halálbüntetését.
A kivégzés előtt engedélyezett utolsó látogatáson Batthyány felesége, Zichy Antónia grófnő egy kisméretű éles kést csempészett be a férjének. A grófnő távozása után Batthyány Lajos a becsempészett apró késsel megpróbálta elvágni a nyaki ütőerét, hogy elkerülje a szégyenteljes akasztást. Az öngyilkossági kísérlet azonban nem sikerült, és a gróf életben maradt.
A pest-budai katonai kerület parancsnoka, báró Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy tudta, hogy a gróf súlyos nyaki sérülése nem teszi lehetővé az akasztást, viszont nem akart tovább várni, ezért kénytelen volt golyó általi halálra átváltoztatni az ítéletet.
Október 6-án reggel különféle izgatószereket adtak be a grófnak, hogy képes legyen a saját lábán kimenni a vesztőhelyre. Amikor kikísérték a pesti Újépület udvarára, ahol felsorakozott a kivégzőnégyszög, megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa felállítva. Nem engedte meg, hogy bekössék a szemét, hanem féltérdre ereszkedve, bátran szembenézett a reá irányzott puskákkal. „Éljen a haza! Rajta, vadászok!” – kiáltotta oda harsányan az osztrák katonáknak.
Ezek voltak az 1848-as forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökének az utolsó szavai. Tizennyolc évvel később, 1867. június 7-én I. Ferenc József magyar királlyá koronázásával létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, beteljesítve Batthyány Lajos gróf álmát, a polgári államrendre épülő alkotmányos monarchiáról.
(ORIGO)