BLA|kult – Összetartozás és hazaszeretet a mozgóképeken keresztül
A kulturális filmek nemzeterősítő szerepéről beszélgetett Koltay Gábor, Balázs Béla-díjas filmrendező, Bolyáki Attila, a Kulturális Filmek Fesztiváljának alapítója és főszervezője, valamint Pócza István a Batthyány Lajos Alapítvány szakmai programvezetője, a filmfesztivál idei díjazott alkotásait elemezve, melyeket rendezvényünkön is bemutattak.
A beszélgetés során alapvetően az elkészül pályaművek azon motívumait emelték ki a felszólalók, amelyek reflektálnak a magyarság kortárs, határokkal szabdalt Kárpát-medencei sorsára és a szellemi-fizikai túlélés lehetőségeire. Pócza István kérdésére Bolyáki Attila elmondta, hogy a határon túli magyarság sorsának kérdése nagyon személyes okok miatt játszott nagy szerepet az életében: keresztanyja a zárt román határ miatt évtizedekig nem tudta meglátogatni őket szülői otthonában, Fehérgyarmaton, s megmaradt benne a motívum, amikor rokonai hangsúlyozták, hogy „ha a ceruza a térképen egy kicsit vastagabban fogott volna” talán ők is Magyarországra kerülnek. Ebből a személyes élményből eredeztette, hogy végül 2014-ben megrendezte Szatmárcsekén, szülőfalujához közel az I. Kulturális Filmek Fesztiválját. Alapelve az volt, hogy az egyszerű emberek történetein keresztül kell bemutatni a Kárpát-medencei magyarság sorsát.
Koltay Gábor megerősítette, hogy számára is rendkívül fontos ügy Trianon és az elcsatolt magyar ajkú területek sorsa, ezzel karrierje során komolyan foglalkozott, és Kerényi Imre halála után éppen ezért is vállalta el a Fesztivál filmjeinek zsűrizését.
Pócza István érdeklődésére Bolyáki Attila elmesélte, hogy Tállyára, a tokaj-hegyaljai borvidéken fekvő zempléni faluba egy kedves barátja, a rendezvény második részéért – a borkóstolásért – felelős Márton Péter borász meghívására és a néhai Szőcs Géza kérésére reagálva helyezték át a filmfesztivált.
Az alapvető kérdések tisztázása után elkezdődött a kisfilmek vetítése és elemzése. Tomojka Vojtko Béla Végrendelet című, a filmfesztiválon a legjobb operatőrnek járó díjat elnyerő művének megtekintése után Pócza István kérdésére Koltay Gábor kifejtette, hogy a díjat a nem egyszerű műfajban – 4-5 perces „etűd” a rendező szavaival – megvalósított rendkívül magas színvonalú teljesítményért kapták. Hangsúlyozta: egy 4-5 perces dokumentarista igényű műben az információ mellett a művészi értéket nagyon nehéz belecsempészni, a Végrendelet operatőre segítségével azonban ez megvalósulhatott.
Az Úgy hívnak, hogy Péter-kő című, kárpátaljai szobrászmesterről szóló kisfilm után szóba került a művészi önkifejezés és a félelem kapcsolata, hiszen a harmadik díjat kapott filmben címszereplő művész kifejtette: a szobor megalkotása és kiállítása ugyanolyan feszültséget vált ki a művészből, mintha ruhátlanul kellene neki magának az emberek elé állnia. A beszélgetők kiemelték: hangsúlyozza a címszereplő emberi értékét, hogy minden félelem ellenére képes és hajlandó alkotni egy kisebbségi sorshelyzetben. Szóba került a külhoni magyarság sorsa és félelme a többségi elnyomástól akár a közelmúltban is, és a kommunista diktatúra alatt létező „öncenzúra” amely az embereket félelemből késztette arra, hogy egyszerű tényeket, saját véleményeket kifejtsenek másoknak, esetünkben a beszélőknek, akik gyermekként élték át ezt az időszakot. Bolyáki Attila leszögezte, hogy a mai technológiai lehetőségek rengeteg káros hatásuk ellenére páratlan lehetőséget kínálnak arra, hogy a Kárpát-medence magyarjai megtalálják egymás közösségét, értesüljenek egymásról és így közösen legyőzzék a félelmet.
Xantus Gábor és Áron a Magyar Művészeti Akadémia különdíját elnyert kisfilmje, a Két pont között a végtelen kapcsán a beszélgetők kiemelték, hogy a Kányádi Sándorról készült kisfilm egyik alapvető tanulsága a költő szavaival „a könyörtelen igazat keresni”, azt a fajta igazat, amely a számtalan ideológiai fordulaton, rendszerváltáson és polgárháborús helyzeten átment magyarságot a 21. századra végre eggyé kovácsolhatja. Pócza István kiemelte: ez a motívum tulajdonképpen mindhárom filmen átvonult, hiszen mindhárom arról szólt, hogy jó példaképeket, értékeket kell az emberek elé állítani, ezáltal irányítva őket az igazság keresésére.
Végül a fesztiválon az első díjat nyert alkotást, Kovács Géza, Vass Tamás és Bereczki Tamás A reménytelenségből érkeztek című, egy kárpátaljai árvaház vezetőjéről szóló alkotását tekintették meg a résztvevők. Koltay Gábor kiemelte: nem utolsósorban azért nyert a kisfilm első díjat, mert a főszereplőt, a kárpátaljai árvák között heroikus munkát végző Katona Terézt egyszerűen nem ismerik szűkebb környezetén kívül. A Kulturális Filmek Fesztiváljának egyik küldetése a híradás is a Kárpát-medence magyarságáról, és ez az alkotás maximálisan teljesítette ezt a feladatot. Nemcsak hírt adott, de példát is állított az emberek elé: Katona Teréz története bizonyítja, hogy nincs lehetetlen élethelyzet, a magyarság bármilyen szituációban, környezetben képes megmaradni ősei hazájában.
Pócza István végül a további tervekről kérdezte a beszélgetőket. Bolyáki Attila elmondta, hogy következő nyáron is tervezik megrendezni Tállyán a fesztivált a Márton Birtokon. Addig is örülnek, hogy egyre nagyobb nyilvánosságot kap a program a Hír TV-n, a Magyar Nemzetben és akár a Batthyány Lajos Alapítvány rendezvényein, ezzel pedig a Kárpát-medencei magyarság értékőrző tevékenysége kerül reflektorfénybe, s mindenki megtudhatja, hogy „miért jó magyarnak lenni”. A filmeket követően borkóstolóval folytatódott a program, mely során a Márton Birtok borait ízlelhették meg a résztvevők.