BLA|kult – Könyvbemutató és beszélgetés Kodolányi Gyula életpályájáról

Kodolányi Gyula Kossuth-díjas író, műfordító, egyetemi tanár, aki változatos életpályája során többek között Antall József főtanácsadójaként is munkálkodott, nemrégiben jelentkezett legújabb művével, amely, mint a rendezvény házigazdája, Pócza István idézte: „nem emlékirat, nem önéletrajz, hanem a szerző által megélt korok szellemét, érzésvilágát idézi vissza”. Összességében mégiscsak komolyan érinti a kötet Kodolányi Gyula életpályáját, amely sokszorosan összekapcsolódik az utolsó fél évszázad magyar történelmével. A szerzővel a Batthyány Lajos Alapítvány könyvbemutatóján Lánczi András konzervatív filozófus, Gazsó L. Ferenc újságíró, médiaszakember és Pócza István, a Batthyány Lajos Alapítvány szakmai programvezetője beszélgetett.

A bevezető után el is hangzott a beszélgetést megalapozó kérdés: Kodolányi Gyula hogyan kezdett el a közélettel foglalkozni? Az író válaszából kiderült, hogy a folyamat egyszerre volt magától értetődő és mégis különleges. Nagy értelmiségi múlttal rendelkező családjától nagyon komoly alapokat kapott az értelmiségi szerepkör mibenlétének megértéséhez. Fiatalkorában nagybátyja, Kodolányi János vált mentorává, akivel változatos témájú beszélgetéseik során „valahogy mindig a közélethez jutottak vissza”. Ezenkívül a leendő írót egyszerűen sodorta a történelem szele: édesapja is börtönbe került rövid időre a Rákosi-időszakban, számtalan játszópajtását tette félárvává, árvává a rendszer – már gyerekként szembesülnie kellett a magánéletbe tipró politika rettenetével.

Másik irányból közelítve a rendkívüli életpályához a házigazda kérdésére Lánczi András és Gazsó L. Ferenc egyaránt megosztották, hogy hogyan is találkoztak először Kodolányi Gyulával. Lánczi András beszámolt arról, hogy egyetemi diákként felvette egy amerikai költészetről szóló óráját, s ha nem is értett vele egyet mindenben, le volt nyűgözve az író személyiségétől. Gazsó L. Ferenc elmondta: „többször is találkozott először” Kodolányi Gyulával, azaz több, további interakcióban nem végződő találkozásuk is volt, míg aztán az Antall-kormányról objektíven beszámoló médiafelületek kialakításának folyamatában el nem kezdtek rendszeresen is együtt dolgozni.

A könyv legfontosabb értékeit kiemelendő, és természetesen Király Károly közelmúltbeli halála kapcsán szóba került a nagy formátumú erdélyi magyar politikus találkozása Kodolányi Gyulával. Az író beszámolt róla, hogy hogyan jelent meg apósa, Illyés Gyula nyaralójában Király Károly, miközben 1977 nyarán maga Kodolányi is ott tartózkodott. Izgalmas leírást adott a Ceausescu-rezsim kisebbségpolitikáját elítélő Király-levél nyugatra juttatásáról a Szent Korona visszaadása során lezajlott magyar-amerikai találkozókon és (a könyvbemutató alatt a közönségben ülő) Szekeres Zsolt amerikai magyar körein keresztül. Rámutatott arra, hogy több más akcióval együtt 1977 hozta meg a keleti blokk ellenzékeinek feléledését, s így tulajdonképpen itt kezdődik a rendszerváltoztatás folyamata.

A házigazda ezután megkérte a résztvevőket, hogy beszéljenek a rendszerváltoztatás folyamatáról, azzal kapcsolatos élményeikről. Kodolányi Gyula elmondta, hogy az ellenzéki lét a hagyományosan „puha diktatúrának” nevezett Kádár-korszakban sem volt egyszerű. A Király-ügyben folytatott tevékenységük miatt még Illyés Gyula és Csoóri Sándor telefonját is kikapcsolták, a nyilvános készülékektől pedig igyekeztek többé-kevésbé erőszakos eszközökkel távol tartani őket. A „szabadság kis köreinek” nagy, decentralizált hálózata épült ettől függetlenül, a magánélet relatív sértetlenségét kihasználva, s szimbolikus aktusokkal – például a fontos temetéseken való Himnusz-éneklés – indult meg az ellenállás a kommunista rendszerrel szemben.

Lánczi András úgy fogalmazott, hogy fontos a rendszerváltás megértése, hogy felfoghassuk a jelenlegi magyar politikai rendszer megszületésének folyamatát. Mint mondta: ítélkezni könnyű az akkori politikusok hibái, hiányosságai fölött, azonban nagyon lényeges lenne a számtalan nehézség és sajátos helyzet, szituáció megértése, amivel az akkori politikusok az átmenet során szembesültek. Kiemelte, hogy Kodolányi Gyula ezzel kapcsolatos munkája azért is nagyon értékes, mert az író nem gyűlölködik egyetlen oldallal szemben sem – pedig ez egyáltalán nem magától értetődő a korszakkal kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nagyon fontos például Antall József személyiségének vizsgálata, aki az átmenet kulcsfigurája volt.

Gazsó L. Ferenc a rendszerváltozással kapcsolatban megjegyezte, hogy fontos lenne felépíteni a történeti pillanatról alkotott általános képet a mai fiatal generációban, hiszen sokkal többet tudnak 1945-ről vagy 1956-ról, mint a sokkal közelebb levő 1989-ről. Lényegében most jött el a pillanat, hogy az emlékek történelemmé váljanak, s megfogalmazódjon a rendszerváltás lényegi, történeti üzenete az utókor számára.

Kodolányi Gyula Antall Józsefre emlékezve úgy fogalmazott, hogy élete egyik legjobb időszaka volt: napi 14 órát dolgozott, igyekezve a miniszterelnök diplomáciai találkozóit megszervezni, s mindeközben a világ összes fontosabb vezetőjével találkozott. Felidézte, hogy Antall Józsefet az 1990-es évek elején Nyugaton alapvető tekintélynek tartották a posztszovjet térséggel kapcsolatban, s előrejelzései mind be is váltak később. Még megválasztása előtt, 1990 januárjában találkozott és beszélt hosszan Mitterrand akkori francia elnökkel Antall József, s a francia Párizsba visszatérve kijelentette, hogy Magyarország következő miniszterelnökével találkozott, ez is jelzi Antall József személyiségének erejét.

Gazsó L. Ferenc Antall József hatalomra jutásával kapcsolatban leírta az 1989 októberi Ó utcai pártértekezletet, ahol végül is Antall kapta a miniszterelnök-jelöltséget, s aztán az azt követő nagygyűlést, óriási médiafigyelmet és Antall korszakalkotó beszédét, amit, mint ahogy azt a néhai miniszterelnök mondta, korábbi középiskolai tapasztalatai miatt tartott éppen 45 percig.

Kodolányi Gyula összefoglalásként elmondta, hogy ma, a posztkádári időszak 30 éve után mindenképpen fontos lenne, hogy végre létrejöjjenek a rendszerváltás időszakáról az első igazán összefoglaló értékű művek. Hangsúlyozta: sajnos eddig általánosságban kimaradt a történelmi szereplők személyisége fontosságának értékelése az összefoglalókból, azok többnyire inkább a folyamatokra fókuszálnak, s ezt a hiányosságot mindenképp pótolnia kell a jövőbeli munkáknak.

A beszélgetés lezárása után a közönségből ketten járultak hozzá saját visszaemlékezésükkel Antall József és a rendszerváltás történetéhez. Szekeres Zsolt, az Egyesült Államokból visszatért volt miniszterelnöki tanácsadó leírta, hogyan juttatták el Christopher Dodd connecticuti szenátort Erdélybe, Tőkés Lászlóhoz a belügyminisztérium helikoptereivel 1990-ben, s ez a szenátor külpolitikai karrierje szempontjából később milyen sokat jelentett. Nyakas Szilárd Antallra visszaemlékezve felidézte, ahogy az 1950-es évek végén Antall a Toldy Ferenc Gimnáziumban órákon helyettesítve igazán „laza” stílusban valódi tisztelettel kezelte a diákokat és igyekezett igazán fontos kérdéseikre válaszolni.

Kodolányi Gyula, visszatérve Antall József és a saját életpályájának összefonódására, elmondta, hogy a magyar „értelmiségi közép” folytonossága az 1930-as évek óta fennáll, ennek volt fontos láncszeme Antall József, s aztán saját maga is.

Gazsó L. Ferenc kérdésre válaszolva igyekezett röviden összefoglalni Kodolányi Gyula önéletrajzi interjúkötetének lényegét, s elmondta, hogy a könyv számára leginkább reveláció, számtalan fontos politikatörténeti részlet leleplezése. Lánczi András, egyetértve ezzel a kijelentéssel, hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen egy egész generáció közlésvágyának, tudásátadásának a kifejeződése ez a nagyszerű kötet. Ezekkel a zárószavakkal kezdődött meg ezután Kodolányi Gyula A világfa ágain c. könyvének dedikálása.