BLA|kult – Muzsika és festészet – Bartók Béla másik élete
„…úgy áll előtte a hangok összessége, mint festő előtt a színeké (a látható természet); úgy hall ki abból hangokat, mint festő a nézett természetből meglát színeket” – írta Berény Róbert festőművész Bartókról a Nyugatban, 1911-ben. Hogyan fonódik össze Bartók Béla zenéje és a festészet? Bellák Gábor művészettörténész a Batthyány Lajos Alapítvány BLA|kult programsorozata keretében tartott rendhagyó előadást.
Bellák Gábor rámutatott, hogy Bartók Béla történelmileg és művészetileg is sorsfordító időszakban vált nagy művésszé nemzedékén belül. A művészettörténész – a zeneszerző zseniális műveit hallgatva – számos festményben fedezte fel Bartók művészetének esszenciáját.
Pablo Picasso híres Három muzsikus című képe (1921) a bartóki modernizmust hordozza magában, tehát a picassói irányban is alkothatott volna festőként (külön érdekesség, hogy Picasso ugyanabban az évben született, mint Bartók).
Bellák Gábor a magyar festészetben is számos párhuzamot látott meg Bartók zenéjével. Ferenczy Károly csendélet képei biztonságot és nyugalmat sugároznak, fontos volt számára a mikrokozmosz világa, vagyis az egyszerű jelenségekre való odafigyelés. A Mikrokozmosz Bartók Béla 6 kötetes, 153 progresszív darabot tartalmazó műve zongorára, amelyet 1926 és 1939 között készített. Bartók is a kis rezdülésekre figyelt zenei költeményeiben. A művészettörténész szerint, ha Bartók tájképeket festett volna, abban az esetben az absztrakt színkompozíciók dominálnának egzakt jelentés nélkül.
A magyar művészkörökben a 19. századtól nagy dilemma: hogyan lehetne egyedi és karakteres magyar képzőművészetet kialakítani. Bartók Béla ugyanezt kutatta a zenében, és meglelte a forrást a magyar népzenében és a cigányzenében, akárcsak festőművész kortársai. Körösfői Kriesch Aladár Kalotaszegi asszonyok (1910 körül) festménye magában foglalja azokat a népi és tradicionális attribútumokat, amelyek Bartók zenéjében is karakteresek. Az 1940-es és 50-es években Korniss Dezső festménye, a Fuvolázó (1950) formabontása is Bartókra utal. Korniss másik alkotása az Allegro Barbaro (1975) a bartóki modell teljes interpretációja, ötvözete a népművészet ősi formáinak megjelenítésével.
A modernizmus és az újítás vágya hatja át Bartók Béla életművét. A 20. század első harmadának modernizmusa elfordult a 19. század végi akadémizmustól, ez a fajta konfliktusosság Bartók számos művében fel is fedezhető. A csodálatos mandarin című balettzenéje, egyik legkedvesebb műve (ahogy ő nevezte: „egyfelvonásos pantomim”) jó példa erre formabontásával, témájával.
Bellák Gábor az előadás záró mondataiban Berény Róbertről, a Nyolcak művészcsoport tagjáról beszélt, a festő Bartók-portréjáról, illetve Csellózó nő-jéről, amely megidézi Bartók halhatatlan muzsikáját.