Az orosz gáz csak hosszútávon lesz lecserélhető
Az energiaárak növekedése már 2021 második felében megindult, de Oroszország Ukrajna ellen indított háborújának következtében a növekedés újabb lendületet kapott. Közben az európai döntéshozók egyre többet beszélnek az Oroszország elleni energetikai embargóról. Egyáltalán lehetséges ez? Lemondhatunk-e az orosz gázról? A Batthyány Lajos Alapítvány és az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kerekasztal-beszélgetést szervezett a kérdés kapcsán a BLA|arena programsorozat keretében.
A beszélgetés résztvevői Deák András, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet (SVKI) tudományos főmunkatársa; Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője; és Bendarzsevszkij Anton, a Danube Institute kutatási igazgatója voltak. Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója moderálta a diskurzust.
A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy minél tovább elhúzódik az orosz-ukrán háború, annál nagyobb negatív gazdasági hatásokra lehet számítani. Az oroszoktól való gázfüggőség a legnagyobb probléma Európa számára, mivel kérdéses, meddig képes zavartalanul érkezni Ukrajna felől a földgáz. Az előrejelzések szerint globális élelmiszerválság is várható, ugyanis a világ egyik legnagyobb gabona exportőrei háborúznak, ráadásul legfőbb műtrágya-beszállítói is az európai államoknak. A harcok elhúzódása még inkább veszélyezteti a mezőgazdasági termelést.
Felvetődött az a kérdés, hogy az utóbbi 20 évben történt-e érdemi előrelépés az Európai Unió és az Orosz Föderáció között fennálló energiafüggőség csillapítására. A helyzet azt mutatja, csupán minimális mértékben tudták az államok csökkenteni a kitettséget, igaz, a fekete-tengeri földgáz kitermelése jelentett volna egyfajta megoldást, viszont geopolitikai okok miatt ez még nem valósult meg. Az 1960-as évek óta szállít Oroszország földgázt megbízhatóan Nyugat-Európába. Ugyancsak az 1960-as évek óta meredeken emelkedik az európai energiafogyasztás, jelenlegi állás szerint az EU éves szinten körülbelül 340 milliárd köbméter földgázt fogyaszt, amelyből 170 milliárd köbméternyi Oroszországból érkezik. Az orosz energiafüggőséget a cseppfolyósított gáz (LNG) Kína felőli importjával lehetett volna valamelyest csökkenteni, de Németország jobban bízott az orosz Északi Áramlatban. Európának vannak még potenciális olaj-és földgázlelőhelyei, de környezetvédelmi célok miatt a kitermelésre nincs politikai akarat.
Németország a napokban tárgyal Katarral egy hosszútávú energetikai szerződésről, így próbálja csökkenteni az orosz gáztól való függést. A németek terve 5-10 éves időtávot ölel fel, valamint a katari földgáz mellett LNG importálását is tervezik, ugyanakkor nincsen LNG fogadótermináljuk, amelynek megépítése minimum 3-4 évig eltart. Jelen pillanatban az LNG energetikai kivitelezhetőségi problémája az, hogy az LNG-források legnagyobb részben Ázsiában vannak lekötve, ezért rövidtávon ez sem tudja kiváltani az orosz földgázt. Az elemzések szerint 2035-től reális a földgázfüggőség megszűnése, addigra esélyes, hogy teljes mértékben kiépülnek a megújuló erőforrási technológiák. Tehát legalább 15 éven keresztül felfutó gázfogyasztás lesz az EU-ban, csak utána következhet meredek csökkenés. Rövidtávon nem lehet energetikailag elszakadni az Oroszországtól, ez viszont is igaz, az oroszok a legtöbb földgázt Európába exportálják.
Hazánk nemrégiben kötött hosszútávú gázszerződést Oroszországgal, a földgáz nagyobb része nem Ukrajnán keresztül érkezik, hanem Törökország felől, amely némi ellátásbiztonságot jelent. A beszélgetők elmondták, mindenképpen szükséges lenne a fekete-tengeri gázkitermelés megvalósulása, hogy csökkentsük a kitettségünket. Nagy előrelépés lenne, ha a magyar háztartások és általánosságban az épületek megfelelő szigeteléssel rendelkeznének, ezzel drasztikusan lehetne redukálni fogyasztási igényünket.