„A legnagyobb nagybányai” – Ferenczy Károly és a nagybányiak művészete
Bán Blanka művészettörténész a nagybányai művésztelep vezető mesteréről, Ferenczy Károlyról tartott előadást, akiről Csók István már 1886-ban megjósolta: „abbul lesz a piktor, meglássátok. Lefőzi még Munkácsyt”.
Ferenczy 1896-ban, a millennium évében telepedett le pályatársaival Nagybányán, amely nagyszerű természeti és földrajzi adottságaival kiapadhatatlan inspirációs forrás volt az itt letelepedő művészeknek. Hollósy Simon szavaival élve „Magyar ég alatt, magyar talajon” páratlan művészkolónia jött létre, a „magyar Barbizon”. Ferenczy Károly, Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Thorma János, Réti István a műtermi festészet helyett a szabad ég alatt alkottak.
Műveiket Jules Bastien-Lepage naturalista képei ihlették, melyek a természet és az ember harmóniáját, a munka felmagasztalását tárják elénk. Többek között Hollósy Simon Tengerihántás (1885), Csók István Szénagyűjtők (1891), Iványi-Grünwald Juhász és parasztasszony (1892) című festménye is erről árulkodnak.
Ferenczy Károly hihetetlen hatással volt kortársaira, az ifjabb nemzedékre. Hagyta őket szárnyalni, de témaválasztásukban mindig inspirálta őket. Ő maga felesége biztatására kezdett festeni. Hosszú út után érkezett meg Nagybányára (Párizs és Szentendre), és a tájban meglátta – ahogy ő maga mondta – –a biblikus monumentalitást is. Korabeli „művészeti menedzserként” fáradhatatlanul munkálkodott Nagybánya fellendítésén. Nem hagyott elméleti feljegyzéseket, de első fia (Valér) révén értékes dokumentumok maradtak a mester életéről, szokásairól, illetve saját leveleiből, önarcképeiből bontakozik ki gazdag életműve.
A hegyi beszéd, Józsefet eladják testvérei című festményei mutatják, hogy biblikus témákkal találkozunk a letelepedés első éveiben (1896), ezt váltják a „napfényes” festmények a 20. század első évtizedében, melyek a nap minden órájának fényeit viszik vászonra: Festőnő, Október, Fürdés, Napos délelőtt. Záró korszakának posztimpresszionista képei újra és újra felvillantják, éltetik a nagybányai tájat, mint pl. a Nyilazók 1911-ből.