Márai a polgárságról – Egy polgár vallomásai
Márai Sándor neve egybeforrt a magyar polgárság ideájával, Budával, azon belül az I. kerületi Mikó utcával, mely hosszú éveken át adott otthont a méltán közkedvelt és elismert írónak. BLA|kult programsorozatunk legutóbbi eseményén Márai munkásságára emlékeztünk.
Márai Sándor polgári író – Márai a polgárság írója: bármelyik megállapítást tartjuk érvényesnek, mindezt a polgárságról írott nézetein keresztül ismerhetjük meg, melyek meglehetősen ellentmondásosak. A témáról hol elégikusan, hol ironikusan, hol nosztalgikusan ír, de mindvégig búcsúzik egy korszaktól, nemzedéktől és osztálytól. Az est során megismerhettük az író által leginkább becsült személyek mellett a pártütőket is, akik inkább hentesek vagy zenészek lettek. Hirtling István irodalmi estje Mészáros Tibor Márai-kutató bevezetőjével indult, az estet Szabó Dániel cimbalomművész játéka kísérte.
A 20. század magyar irodalmának egyik legérdekesebb életúját Márai Sándor (1900-1989) sorsa példázza. Lázadásai ellenére a klasszikus polgári eszmények határozták meg egész életét. Már az 1930-as években a legismertebb írók között volt jelen, a szélsőjobboldal és a szélsőbaloldal legnagyobb kritikusa volt. 1948-ban hagyta el Magyarországot. Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, amíg Magyarországon szovjet megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. 1990-ben halála után indult meg életműsorozatának újra kiadása.
Márai Sándor életének csomópontjaihoz kötődnek Magyarország és a világtörténelem eseményei is. Tizennégy éves korában tört ki az első világháború, harminchárom évesen megírja az Egy polgár vallomásait, de elveszíti édesapját, aki az egyik legnagyobb hatással volt a kötet megírására. Negyvenéves korára kitört a második világháború, és közel ötvenévesen, 1948-ban elhagyta Magyarországot. Remekművében Kassához, a polgársághoz, egy életformához, az európai kultúrához való kötődéséről vall, elkalauzol fiatalkori élményeinek helyszíneire.
Életfilozófiáját így folglalta össze az író: „S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében… láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát… kaphattam-e sokkal többet az élettől?”