Gulácsy Lajos tájain

Gulácsy Lajos egészen egyedülálló festészetével ismerkedhettek meg az érdeklődők BLA|kult programsorozatunk legutóbbi eseményén.

Gulácsy Lajos a 20. századi magyar művészet egyik legkülönlegesebb alakja. Művészetének legismertebb darabjai a titokzatos szépségeket ábrázoló női képmások, vagy éppen Na’Conxypán képzeletbeli birodalmának furcsa figurái. Gulácsy Lajosról, a természet szépségeit megszállottan kereső és ábrázoló művészről ritkán esik szó. Bellák Gábor művészettörténész előadásában a művész életművét mutatta be, középpontba helyezte Gulácsy Lajos tájábrázolásait.

Gulácsy Lajos Budapesten született 1882-ben. Művészetében bejárta az egész művészettörténetet: volt firenzei lovag a középkor idejéből, velencei márki, piperkőc rokokó gavallér, aszketikus szerzetes, spiritualista mágus, és ehhez a képzeletbeli időutazáshoz új és új neveket talált ki magának: Louis, Lodovico, Luigi Gulaxy, vagy éppen Na’Conxypan hercege. Életművének nagy részét Itáliában alkotta meg, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Verseket, novellákat, műkritikákat és egy regényt is írt, valamint a modern szellemű Thália Társaságnál színházi díszleteket tervezett. Gulácsy Lajos érzékeny idegzetét az első világháború híre összeroppantotta, 1919-től állandó kezelésre szorult, valamint 1924-től végleg az elmegyógyintézet lakója lett.

Gulácsy Lajos stílusán nyomott hagyott a szecesszió és az angol preraffaeliták érzékenysége, a szimbolizmus rejtélyessége, sőt még az impresszionizmus könnyedsége is. Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, s bár sok gyűjtője volt, életét egzisztenciális bizonytalanságban élte. A Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető kiállítás az életmű kettős karakterét szeretné hangsúlyozni: az álmok és hangulatok világát, az általa megteremtett Na’Conxypan országának humoros, kedves, bohókás lényeit, ugyanakkor bemutatja a természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait a mindennapi élet egyszerű alakjairól.

A kiállításon többek között látható az említett Na’Conxypan város a Marsban (1902), Dante találkozása Beatricével (1907), Zarándokok hazatérése (1908).