„Én festőnek mentem, és Picasso lettem…” – Pablo Picasso élete és művészete

Óriási érdeklődés övezte őszi rendezvényévadunk első kulturális eseményét, melynek fókuszában a 20. század talán legmeghatározóbb festője, Pablo Picasso, és az általa létrehozott gigászi, közel 150 ezernyi alkotást felsorakoztató életmű állt.

Bán Blanka művészettörténész előadásában kiemelte, hogy Pablo Picasso személyéről hosszú élete során megannyi legenda keringett, amelyeknek egy részét ő maga teremtette meg. Pablo Picasso neve mára fogalommá vált, nélküle a huszadik századi művészettörténet biztosan nem lett volna ugyanaz.

Picasso 1881. október 25-én látta meg a napvilágot Málagában, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb képviselője volt. Picasso édesanyja családi nevét viseli, akinek rokonságában neves képzőművészek voltak. Apja akadémista festő volt, de mivel művészetéből nem tudta családját eltartani, rajztanárként dolgozott. Pablót születésekor holtnak hitték, nem lélegzett, s csak nagybátyja szivarfüstjére adott életjelet. A bal agyféltekéje nagyon rosszul működött a súlyos oxigénhiány miatt, ezért a jobb oldali, a kreatív művészi érzék irányítója akadálytalanul fejlődhetett. Az alapvető írás–olvasás–számolási készségeket csak tízéves korában, magántanító vizuális módszerével sikerült elsajátítania. A betűrendet sohasem volt képes megtanulni. Kreatív vénája révén felnőttként mégis irodalmi műveket és szellemes mondásokat alkotott.

Picasso életében nagyon fontos szerepet játszottak a nők. Életművének meghatározó korszakai mind egy-egy szerelemhez, vagy fontos érzelmi változáshoz köthetők. Híres művei: A kék szoba (1901), Avignoni kisasszonyok (1907), Három zenész (1921), Lány a tükör előtt (1931), Az álom (1932), A síró nő (1937).