Akik a cukrot is arannyá változtatták II.

Folytatódott a székhelyünk egyik névadójának számító Hatvany-család igencsak eseménydús, és sok tekintetben inspiráló történetét bemutató sorozatunk, Merker Dávid, a hosszúlépés. járunk? társalapítójának előadásában.

A Hatvany családról szóló előadássorozatunk második állomásán megismerhettük az egykori aradi zsidó kereskedőcsalád történetének folytatását. A XIX. században Magyarország egyik leggazdagabb családjává váló dinasztia tagjai a XX. század első évtizedeire a szó szoros értelmében is felemelkedtek a hagyományos arisztokrácia családjai közé: bárói címet kaptak, a lipótvárosi kereskedőnegyedből a budai várba költöztek és nevüket is magyarosították.

Az előadáson megismerhettük a negyedik generáció tagjait: Lajost, Ferencet és Irént. Hatvany Lajos bölcsészdoktorként végzett, később az irodalom és a kultúra pártfogója lett. Testvérét Ferencet, Alapítványunk székhelyének egykori tulajdonosát, ugyancsak hidegen hagyta a családi üzlet, ő festőként és műgyűjtőként vált ismertté. Festészetet Párizsban tanult, gyakran említik a legfranciább magyar festőként. Műgyűjteménye a korszak egyik legnagyobb magánkézben lévő kollekciójának számított, ugyanakkor rendszeresen adományozott festményeket a Szépművészeti Múzeumnak. Húgukat, Irént, azonban érdekelte az üzlet, de a kor társadalmi kívánalmainak megfelelően személyesen nem tudta átvenni a cégbirodalom vezetését, hanem férje, Hirsch Albert irányította a vállalatot.