Haza és haladás – 200 éves a reformkor
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását. A Mandiner tudósítását szemlézzük.
A Magyar Jogtörténész Egyesület által szervezett Haza és haladás – 200 éves a reformkor című tudományos konferencia rámutatott, hogy a reformkor évtizedei alatt megváltozott az ország társadalmi, gazdasági és legfőképpen mentális szerkezete. Az országot vezető nemesség kénytelen volt belátni, hogy a korábbi rendi-feudális rendszer elavult. Saját érdeküket nézve kell a reformok élére álljanak. Azonban még hosszú út vezetett a kiváltságokra épülő középkorinak mondható államszerkezetből a modern, nemzeti, polgárosult Magyarország megszületéséhez.
Az egyik legégetőbb problémát az ország lakosságának zömét jelentő jobbágyság helyzetének rendezése jelentette. A földműves réteg személyi és gazdasági függőségének kezelése az ország gazdasági megerősödése és a belső béke fenntartása végett egyaránt nélkülözhetetlen volt. A 19. század első évtizedeiben ugyancsak meghatározóvá vált az ún. nemzetiségi kérdés, mivel az ország lakosságának több mint fele nem magyar nyelven etnikumú volt. Ugyancsak tarthatatlanná vált a katolicizmus elsősége, a protestáns egyházak egyre hangosabban követelték egyenjogúságuk – emelte ki az alapvető gócpontokat Melkovics Tamás történész, a konferencia első előadója.
A főszervező Heil Kristóf Mihály jogtörténész előadásában rámutatott, hogy bár a reformkor kezdetét az 1825-ös – esetleg Széchenyi István Hitel című munkájának 1830-as megjelenéséhez vagy 1832-es – országgyűlés megnyitásához szokás kötni, azonban a reformgondolkodás már évtizedekkel korábban, az 1790-es évektől fel-felbukkant a magyar nemesség bizonyos köreiben – gondoljunk csak Széchényi Ferenc, Hajnóczy József vagy Skerlecz Miklós közismert munkáságára. A felvilágosodás híveinek munkája még nem talált értő fülekre az országgyűlésen, de évtizedekig hivatkozási alapul szolgált az ezernyolcszázas évek első évtizedeiben megerősödő haladó nézeteket valló politikus generációja – úgy Kossuth, Kölcsey, Deák vagy Wesselényi báró számára.
(Mandiner)