Rövidülő jövő a képzőművészetben

Nagy hatású festőművészek életműveinek utolsó korszakait értékelhették át az érdeklődők, kulturális programsorozatunk tegnap esti eseményén, Bodor Kata művészettörténész lebilincselő előadása jóvoltából.

Az age-izmus napjainkban ismert jelenség, amelyben egyre inkább megjelenik az a szemlélet, hogy az időskor nem pusztán nehézséget jelent, hanem sajátos gondolkodás- és viselkedésmódok lehetőségét is magában hordozza. A művészettörténet hagyományosan kedvelte az időbeli korszakolást, legyen szó alkotói periódusokról vagy az európai művészet egymást követő stílusirányzatairól. Ugyanakkor a kutatók rendszerint nagyobb hangsúlyt helyeztek a művészek pályakezdésére, mint életművük lezáró szakaszára.

Az időskor művészetét sokáig tabuként kezelték, gyakran az érett korszakot követő hanyatlás jeleként értelmezték. Ez a szemléletmód a társadalomban is tükröződött, hiszen a modern, nyugati, urbanizált kultúrák a mai napig a fiatalságot értékelik magasabbra. Az utóbbi időben azonban a „kései stílus” önálló fogalommá vált, és számos kutatás, tanulmánykötet, valamint kiállítás vizsgálja különböző alkotók „late” vagy „last” műveit.

Ezt a témakört mutatja be a a Szépművészeti Múzeum Perneczky Géza kései műveit középpontba állító kiállítása. A kiállítás apropóján került sor Bodor Kata művészettörténész előadására alapítványunk székházában, amely  olyan nagyhatású alkotók utolsó korszakát mutatta be, mint Francisco de Goya, Camille Corot, Auguste Rodin, Egon Schiele, Vincent van Gogh, Henri de Toulouse-Lautrec, Édouard Manet, Pablo Picasso és Reigl Judit.