Akik a cukrot is arannyá változtatták III. – A hatvani Deutschból Hatvanyvá váló család

A Hatvany-család történetét bemutató előadássorozatunk zárórészében, az utolsó Magyarországon élő nemzedékről és az ő, sok esetben tragikus élettörténeteikről beszélt Merker Dávid, a hosszúlépés.járunk? társalapítója.

Az előadássorozatban bemutatott családtörténet kezdetei Deutsch Ignáchoz köthetők, aki egy szatócsbolt működtetésétől jutott el odáig, hogy később egy jelentős gazdasági dinasztia alapítójává váljon. A család vállalkozásai a korszak legfőbb iparágaiban voltak jelen: részt vettek vasútépítésben, az élelmiszeriparban és a terménykereskedelemben is. E sokrétű gazdasági tevékenység alapozta meg felemelkedésüket, melynek eredményeként 1908-ban bárói rangot nyertek el. A századfordulóra legjelentősebb vállalkozásukká a cukoripar vált: több ezer üzemi és több tízezer mezőgazdasági munkást foglalkoztattak, a hazai cukortermelés mintegy egyharmadát adva.

A negyedik generáció tagjai már nem csupán a gazdasági életben voltak aktívak, hanem a művészetek felé is fordultak. Hatvany Lajos irodalmi érdeklődése a Pesti Napló főszerkesztőjeként teljesedett ki, nevével meghatározva a kor sajtóéletét. Testvére, Hatvany Ferenc, székhelyünk egykori tulajdonosa és névadója a festészet és a műgyűjtés kiemelkedő alakjává vált. Példaértékű mecénási tevékenysége során az ország legjelentősebb magángyűjteményét hozta létre, és rendszeresen adományozott közgyűjtemények számára is. Franciaországi tanulmányai miatt kortársai „a legfranciább magyar festőként” emlegették. A második világháború idején gyűjteménye szétszóródott, a háború után pedig elhagyta az országot.

Harmadik testvérük, Hatvany Irén nagyobb hangsúlyt helyezett az üzleti ügyekre, azonban a világháború borzalmai őt sem kímélték. Egymillió pengőt fizetett, hogy kimenekítsék az országból, azonban átverték, és Gestapo kezére adták. Az auschwitzi koncentrációs táborban gyilkolták meg, férjével együtt.