A Kádár-korszak sztárfestői I. – Szász Endre

Szász Endre egészen egyedi és rendkívül gazdag életművével ismerkedhettek meg az érdeklődők, kulturális programsorozatunk eseményén, Bellák Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze jóvoltából.

Szász Endre a 20. századi magyar képzőművészet egyik legizgalmasabb és legszuverénebb egyénisége volt, akinek munkássága messze túlnőtt a hagyományos festészet keretein. Művészetét egyfajta látomásos szürrealizmus és szimbolikus realizmus jellemzi, amelyben a reneszánsz mesterek technikai precizitása találkozik a modern kor zaklatott, misztikus belső világával. Alkotói nyelvének legfőbb tartópillére az a különleges vonalkultúra volt, amelyet grafikusként alapozott meg, és amely később festményein is visszaköszönt: figurái, a rá annyira jellemző hosszúkás, igéző tekintetű arcok és bonyolult motívumrendszerek egy olyan sajátos mitológiát alkottak, amely azonnal felismerhetővé tette munkáit a világ bármely pontján.

Pályafutása során Szász Endre nem csupán a vásznon, hanem a könyvillusztráció területén is maradandót alkotott, többek között Villon és Omar Khajjám műveinek képi világát teremtette újra, mély filozófiai tartalommal ruházva fel a grafikát. Az 1970-es években külföldön, Kanadában és az Egyesült Államokban is világhírnévre tett szert, ahol a legnevesebb galériákban állított ki, és olyan szellemi rokonokkal került kapcsolatba, mint Salvador Dalí. Amerikai sikerei ellenére végül hazatért, és az 1980-as évektől kezdve a Hollóházi Porcelángyárral való együttműködése révén vált a magyar vizuális kultúra megkerülhetetlen részévé. Sajátos stílusú porcelánjai – az arannyal és feketével díszített, misztikus figurákkal ellátott vázák és tálak – a modern dizájnt vitték be a magyar otthonokba, bebizonyítva, hogy a magas művészet és a mindennapi használati tárgyak között nem feltétlenül kell éles választóvonalat húzni.

Élete utolsó szakaszában a Somogy megyei Várdán telepedett le, ahol kastélyában nemcsak alkotott, hanem egyfajta szellemi központot is fenntartott. Szász Endre több volt egyszerű festőnél: polihisztor alkatú művész maradt, aki a látványtervezéstől a porcelánművészeten át a grafikáig mindenben a tökéletességet és a dolgok mögöttes, spirituális értelmét kereste. Öröksége ma is élénk, hiszen alkotásai nemcsak múzeumokban és gyűjtőknél lelhetőek fel, hanem az a vizuális világ, amelyet megteremtett, a mai napig a magyar kultúrtörténet egyik legegyedibb fejezeteként marad meg az emlékezetben.