A hegyek festői – Svájci képzőművészet a 19. és 20. század fordulóján

A századforduló svájci tájképfestészetéről tartott minden részletre kiterjedő előadást Lovass Dóra esztéta, a Szépművészeti Múzeum munkatársa, kulturális programsorozatunk eseményén. Az esemény apropója a Szépmű 2026. június 7-ig tartó időszaki tárlata, mely a Blocher-gyűjtemény legszebb darabjait mutatja be a budapesti közönségnek.

Bár nagyon sok mindent tudunk Svájcról, híres hegyeiről, prosperáló gazdaságáról és fantasztikus ipari létesítményeiről, a virágzó svájci művészeti életről kevesebbet hallani. A 19. század folyamán Svájcban is jelentős politikai és gazdasági változások zajlottak le, aminek köszönhetően a hegyek közé zárt világ kinyílt Európa felé.

Mivel Svájcban a 20. századig nem létezett felsőfokú művészeti akadémia, ezért a századfordulón számos svájci festő hagyta el szülőföldjét és utazott Bécsbe, Münchenbe vagy Párizsba, hogy részesei lehessenek a kozmopolita nagyvárosok nyüzsgő művészeti életének. A realista-szimbolista hagyomány jeles képviselői, mint Albert Anker vagy Arnold Böcklin után felbukkant egy új generáció, a svájci modernista törekvések képviselői, mint a nemzetközi hírnévre szert tevő Ferdinand Hodler, Felix Vallotton vagy a Giacometti művészcsalád tagjai.

Ragyogó napsütésben csillogó tavak, égbe nyúló monumentális hegyek, fantasztikus zöld legelők és a csodálatos fenyvesek világa a mai napig vonzó turisztikai célpontok. Az alpesi régió, mint a művészeti inspiráció forrása és kiemelt témája az elmúlt kétszáz évben vált népszerűvé a festők körében, akiket a fenséges hegyek festőiként is emlegethetünk.