Drakula vajda és Mátyás király bús hada Bécs alatt

Mátyás király és a Drakulaként hírhedtté vált Vlad Tepes sajátos kapcsolatáról, valamint a havasalföldi vajda 15. századi Európában betöltött, már a kor irodalma által is erősen felnagyított szerepéről tartott előadást, Nagy Levente irodalomtörténész, a Nemzetközi Magyarságtudományi Intézettel közösen szervezett eseménysorozatunk tegnap esti állomásán.

Az 1460-as évektől a 16. közepéig, majd másfél évszázadig, Drakula, alias Vlad Țepeș havasalföldi vajda a korabeli tömegtájékoztatás sztárja volt. E szokatlan publicisztikai karriert az váltotta ki, hogy 1462 őszén Mátyás király letartóztatta őt, és több mint tíz évig fogságban/házi őrizetben tartotta maga mellett Budán és Visegrádon.

Letartóztatásának okát még a kortársak sem tudták pontosan, de Mátyás tette megragadta a korabeli írók fantáziáját. 1463-1500 között nyolc kézirat és hét nyomtatvány adta hírül a nyugat-európai, valamint az orosz olvasóközönségnek a kegyetlen zsarnok rémtetteit. Drakula irodalmi karrierjével párhuzamosan haladt képzőművészeti sikere is: számos festmény, metszet és oltárkép készült róla.

Az előadás során bemutatásra kerülnek a nyugat-európai és az orosz történetek közötti különbségek, valamint az, hogy mindez miként illeszkedett a Bécsből koordinált Mátyás-ellenes propagandahadjáratba, és a korabeli magyarságkép manipulálásába.