„Lezajlik egy konzervatív forradalom Magyarországon”
Filmbe illő jelenettel kezdődött harminc éve a Batthyány Lajos Alapítvány története. Van, aki harminc éve töretlenül, szívvel-lélekkel szolgálja az Alapítványt munkájával és gondolataival. Kodolányi Gyulával beszélgettünk.
2021-ben harmincéves a Batthyány Lajos Alapítvány. Visszatekintve az elmúlt három évtizedre, mit tart a szervezet legfőbb eredményének?
Véleményem szerint a legfőbb eredmény az, hogy a magyar középjobb gondolkodásnak a folyamatossága harminc éven át fennmaradt és fejlődött. Tulajdonképpen ennek a legfontosabb kerete és fenntartója – olykor rendkívül nehéz éveken át – a Batthyány Lajos Alapítvány volt.
Honnan indult az alapítvány gondolata?
Antall József már miniszterelnökké választása előtt elkezdett intenzív kapcsolatokat kiépíteni a francia politikai élet vezetőivel, ugyanis meggyőződése volt, hogy a magyar–francia viszonyt helyre kell és helyre is lehet hozni. Hogy ne legyünk egyoldalúan német orientációjú ország, és hogy az a rossz kép, amely Franciaországban – a trianoni béke után – kialakult, változzék meg. Tulajdonképpen ezt már az 1956-os forradalom megváltoztatta, mert nagyon jó imázst alakított ki Magyarországról, majd ezt erősítették a kiérkező tehetséges menekültek is. E menekültek közt volt Tar Pál, Antall József egyik legrégebbi barátja is, aki a Banque nationale de Paris-nak volt az egyik igazgatója. Antall Józsefnek a francia politikai életbe való bevezetése elsősorban az ő erőfeszítései nyomán indult meg. Ennek mérföldköve volt egy párizsi díszvacsora Antall József tiszteletére.
Hogy zajlott ez a vacsora?
A párizsi kormánynegyedben található a L’Arche nevet viselő épület, és annak a tetején van egy fényűző étterem. Tar Pál Jacques Chirac vezetésével szervezett oda egy jótékonysági díszvacsorát. Ez egy nyugati műfaj: egy kör vagy egy előkelő intézmény vacsorát szervez, amelynek van egy meghívott díszszónoka, a résztvevők pedig a társadalmi és politikai elit tagjai. 1990-ben Antall József tiszteletére Párizsban szerveztek egy ilyen eseményt. A szervezés részletkérdéseiben Tar Pál és Granasztói György járt el. Nagyon sikeres vacsora volt, részt vett rajta a francia közélet színe-virága, és tekintélyes összeg gyűlt össze támogatásként. Antall József azt kérte Tar Páltól, hogy ebből hozzon létre egy Batthyány Lajos nevét viselő alapítványt. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a fiatal magyar demokráciának mekkora jövője lesz. Kezdettől fogva az volt a cél, hogy kialakuljon egy olyan közéleti, szellemi műhely, amely segíti a fiatal magyar parlamentáris középjobbot gondolatai kidolgozásában és terjesztésében.
Miért éppen Batthyány Lajos nevét viseli az alapítvány?
Antall József számára fontos volt Batthyány Lajos mint az első független, demokratikus kormány miniszterelnöke, kiváló nemzeti-liberális gondolkodó személye. Antall nagyon közel állt Batthyányhoz gondolkodásmódjában, ezért az ő arcképét tette ki a dolgozószobájába. Egyszer egy külföldi vendég társaságában ültem a miniszterelnök dolgozószobájában, és azt mondta: az ott Batthyány Lajos, aki Magyarország első miniszterelnöke volt, és életét adta az elveiért. Én úgy éreztem, hogy ebben van valami profetikus.
Ha valaki végignézi az elmúlt harminc év kuratóriumainak, elnökeinek névsorát, akkor a magyar jobboldali politikai és szellemi élet színe-javát láthatja. Ön pedig ez egészet végigkísérte. Hogy látja ezt az eltelt harminc évet?
A névsor valóban különleges. Az első elnök Joó Rudolf volt 1994-ig, aztán Tar Pál vette át a stafétát, aki az első demokratikus kormányban a miniszterelnök személyes tanácsadója volt, majd washingtoni nagykövetként szolgált. Érdekes a titkárok személye is: az első titkár Nahimi Péter volt, aki az MDF ifjúsági tagozata egyik oszlopának számított, aztán Oberfrank Ferenc következett, aki a párizsi követségen, Szávai János alatt dolgozott az első kormány idején. Majd Rogán Antal érkezett, ő 1996-tól 1998-ig volt az alapítvány titkára, Tar Pál mellett. Gondolom, ez politikai iskola is volt ezeknek a fiatal politikusoknak és diplomatáknak.
Ön a testületekben nem vállalt szerepet, de annál nagyobb feladatot vett magára a Magyar Szemle főszerkesztőjeként.
A Magyar Szemle megalapítását is Antall József indítványozta 1991-ben, és én lettem az első főszerkesztő. Voltak olyan esztendők, például 2002-től 2010-ig, amikor az egyetlen, valódi háttérrel rendelkező intézmény a Batthyány Lajos Alapítványban a Magyar Szemle volt. A Magyar Szemlében jelent meg ennek a széles körnek a legtöbb kiemelkedő szellemi alkotása, de később természetesen alakultak más, rendkívül színvonalas folyóiratok is az alapítvány berkeiben.
Sokat beszéltünk a múltról, a kezdetekről. Ön hogy látja, mi a Batthyány Lajos Alapítvány szerepe a következő harminc évben?
Mivel költő és szerkesztő vagyok, aki a politikából is kivette a részét Antall József főtanácsadójaként, óvatosságot tanultam, s ezért óvatos lennék a harminc évre szóló tervekkel. Korunk egyértelműen legfontosabb szellemi jelensége, hogy lezajlik egy konzervatív forradalom Magyarországon is. Elsősorban az angolszász országokban kialakult egy olyan konzervativizmus, amelynek a lényege, hogy egyrészt hagyományban gondolkodik, másrészt újító, de mindig az itt és mostból indul el az újításaival. Nem dogmák szerint gondolkodik például emberi jogokról, hanem a társadalom valós szükségleteiből kiindulva. Ez a folyamat történelmi okok miatt meglehetősen későn indult el Magyarországon, de a 2010–2020-as években nyilvánvalóvá vált a konzervatív forradalom. Ilyen értelemben a Batthyány Lajos Alapítványnak hivatása volt, amit előre látott Antall József: hogy ernyőszervezetté váljon. Ennek része volt a nagyon tág spektrumú Magyar Szemle is, majd a 2010-ben alapított Hungarian Review, ma pedig a Magyar Krónika és a Hungarian Conservative.