Alapítványunk kiemelt feladatának tekinti, hogy az újjáépült Lónyay-Hatvany-villában méltó emléket állítson báró Hatvany Ferenc kiemelkedő munkásságának. A két világháború közötti időszak nemzetközi szinten is ismert és elismert műgyűjtőjeként, Hatvany Ferenc páratlan értékű festménykollekciót hozott létre az évek során. A képzőművészet olyan mestereinek művei lógtak egykor az épület falain, mint Renoir, Manet, Courbet, Cezanne vagy éppen Gaugain. Ennek állít emléket a villaépület reprezentatív lépcsőházában elhelyezett reprókiállításunk, mely egységes arculattal és szakértői kommentárokkal igyekszik közelebb hozni a második világháború viszontagságai között odalett gyűjteményt az érdeklődőkhöz.

A műgyűjtő

A Hatvany család sorsa, az egymást követő generációk „munkamegosztása” szinte tipikusnak nevezhető a zsidó származású magyar polgárság 19. és 20. századi történetében. A család terménykereskedelemmel megalapozott, malom- és cukoripari érdekeltségekre támaszkodó vagyona a századforduló éveiben már a legnagyobbak közé tartozott Magyarországon. Többek között számos cukor- és papírgyár, malom és sörfőzde tartozott az üzlet zászlóshajójának számító Deutsch Ig. és fia cég érdekeltségi körébe. Gazdagságuk mellett a kultúra iránti fogékonyságuk és mecénási elhivatottságuk is legendás volt, így nem csoda, hogy a műgyűjtés területén már Hatvany Ferenc édesapja, a cégbirodalmat irányító Hatvany-Deutsch Sándor is jelentős érdemeket szerzett.

A festőnek tanuló Ferenc Fényes Adolf mellett képezte magát, majd a nagybányai művésztelepen is megfordult, de legfőbb inspirációit a századelő Párizsában, a Julian Akadémián és a világhírű galériákban szerezte. Festőként és gyűjtőként egyaránt a francia szellem mindenekfeletti tisztelete hatotta át. A kor legnevesebb műkereskedőitől vásárolt, s az így létrehozott válogatásban Dominique Ingrestől Paul Cezanne-ig a 19. századi francia festészet szinte minden kiemelkedő alakja felvonult. A legnagyobb hangsúllyal, mintegy fél tucat művel Gustave Courbet volt jelen, de Camille Corot, Pierre-Auguste Renoir, Camille Pissarro, Paul Gauguin és Édouard Manet egyaránt kiemelkedő festményekkel képviseltette magát. A gyűjteményt kezdetben a Nádor utca 3.-ban, majd a Fő utcai Andrássy-palota egyik bérelt lakásában helyezték el, a húszas évek elejétől pedig a Várban épült, mások mellett Thomas Mann által is meglátogatott, egykori Lónyay-villában talált otthonra. Néhány kevésbé jelentős műalkotás a család hatvani kastélyát díszítette, ahol számos művész, többek között József Attila és Czóbel Béla is rendszeres vendég volt. A kollekcióból néhány festmény idővel igazi sztárdarabbá vált, így Manet műve, A Folies-Bergère bárja ma a londoni Courtauld Galériában, Courbet A világ eredete című provokatív kompozíciója a párizsi Orsay Múzeum állandó kiállításán döbbenti vagy éppen botránkoztatja meg a látogatókat.

Hatvany a magyar festészet területéről is értő szemmel és jelentős étvággyal választott. Markó Károlytól kezdve szinte valamennyi klasszikus 19. századi magyar alkotó szerepelt a gyűjteményben, olyan nehezen felülmúlható remekművekkel, mint Munkácsy Mihály ma is lappangó, csak reprodukcióról ismert Ablaknál ülő nő című festménye, illetve Paál László szintén elkallódott, monumentális barbizoni tájképe, a Párizsi út a fontainebleau-i erdőben. A kortársai közül a harmincas években Mednyánszky László már legalább öt, Ferenczy Károly négy, Rippl-Rónai József közel egy tucat, Fényes Adolf pedig tíz művel képviseltette magát, ám Hatvany legnagyobb érdeme e téren mégis az, hogy hamar lecsapott a korábban csak kevesek által méltányolt, magányos különcökre. Egyike volt Csontváry Kosztka Tivadar első felfedezőinek, s Derkovits Gyula özvegyétől már a harmincas évek közepén remekműveket vásárolt meg.

Az iparművészet területéről elsősorban a textilművesség állt a szívéhez közel, a megvásárolt alkotások közül egy késő gótikus, Brüsszelben készült, koronázási témát ábrázoló kárpit magasan kiemelkedik. Ez a gigantikus méretű darab, a gyűjtemény döntő többségéhez hasonlóan a mai napig ismeretlen helyen lappang. A Budapest ostromakor bombatalálatot kapott Hatvany-villa elpusztult; a korábban ládákban kimenekített műtárgyak zömét a „felszabadító” szovjet csapatok speciális különítményei vitték magukkal. Hatvany Ferenc azonban nem csak műgyűjtőként, hanem festőművészként is maradandót alkotott.

A festő

A festőnek készülő Hatvany Ferenc számára az igazi stílusformáló élményeket az 1907-es nagybányai utazása és a Párizsban töltött időszak hozta el. A francia fővárosban Dominique Ingres és tanítványa, a késő klasszicista-romantikus Théodore Chassériau hatása alá került, de ezzel párhuzamosan az impresszionisták is megihlették formálódó stílusát. A művészet fővárosában tanuló magyar festők többségéhez hasonlóan ő is a Julian Akadémiára járt, ahol életre szóló barátságot kötött Czóbel Bélával. 1907-ben és 1908-ban beválogatták három-három képét a párizsi Őszi szalon kiállítására, majd itthon a MIÉNK, a Magyar Naturalisták és Impresszionisták Köre tárlatain mutatkozott be a budapesti közönségnek.

Nem véletlen, hogy Hatvany alkotásai ugyanazokról az eszményekről vallanak, mint amelyeket műtárgygyűjteményének jellegzetes attitűdje is kifejez. Saját művein, elsősorban aktkompozícióin az alakok plasztikus, finom rajzú formálásában a francia klasszicizmus, elsősorban Ingres hatása érhető tetten, a háttér vagy a csendéleti részletek megfestésében, valamint tájképeinek gazdag sorozatán pedig az impresszionisták lazább felületkezelése, a francia modern művészek, elsősorban Manet, Cézanne, Pissarro és Renoir festői kultúrája dominál. Ez az érdekes kettősség – finom egyensúly hagyomány és modernség között – páratlan kollekcióján is megfigyelhető, amelynek mindennapos szemlélése vissza is hatott festészetére.

A Lónyay-Hatvany-villa Galéria termében kihelyezett, több magángyűjteményből származó, a Kieselbach Galéria közreműködésével összeállított műtárgyegyüttesben Hatvany valamennyi kedvenc témája felvonul. A változatos technikájú, döntően pasztellel és olajfestékkel készült műveken feltűnnek a Hunyadi János úti villa képekkel dekorált enteriőrjei, az aktokkal benépesített műtermek, a dekoratív csendéletek, és jó néhány impresszionisztikus tájkép idézi meg a legendás, Thomas Mann által is meglátogatott hatvani kastélykert fénytől ragyogó részleteit.

Az itt látható kiállítás régi adósságot törleszt. Az egyik legkulturáltabb, legfranciásabb ízlésű magyar festő életművével évtizedeken át mostohán bánt a hazai művészettörténet. Világszínvonalú művei máig hiányoznak múzeumaink állandó kiállításairól. Az újjáépített Lónyay–Hatvany-villában, a művek egykori szülőhelyén megrendezett tárlat azt a célt szolgálja, hogy e méltatlanul elfeledett életmű végre megkapja megérdemelt rangját.