„Küldetésünk, hogy megteremtsük azokat a felületeket, ahol szabadon lehet beszélni”

Napjainkban a multipolkorrektség vélt vagy valós indokai alapján próbálják korlátok közé szorítani a közbeszédet. Sokan nem értik az ezzel kapcsolatos reakcióinkat, pedig a magyar hagyományban erősen él annak az emlékezete, hogy ha a gondolat, a vélemény, a lelkiismeret, a beszéd és az írás szabadságát korlátok közé szorítják, akkor azt úgy hívják, hogy diktatúra – mondta dr. Dezső Tamás. A Batthyány Lajos Alapítvány kuratóriumának elnökével az Alapítvány küldetéséről, régi és új feladatairól és a 21. század kihívásairól beszélgettünk.

2018-ban csatlakozott a Batthyány Lajos Alapítvány kuratóriumához. Milyen gondolatokkal, elvárásokkal látott neki ennek a feladatnak?

Amikor felkértek kuratóriumi elnöknek, tudtam, hogy olyan vállalásokkal kell szembenéznem, amelyeknek megfelelni nagy kihívást jelent. Az Alapítványt 1991-ben hozta létre Antall József, a hosszú-hosszú idő után újra szabadon választott első magyar miniszterelnök. Ez eufórikus érzés volt: a szocializmus negyven éve alatt elnyomott konzervatív, keresztény, nemzeti gondolatok, amelyeket az emberek csak a szívükben őriztek, elemi erővel törtek elő azzal az igénnyel együtt, hogy megteremtődjön az az intézményrendszer, amely képviselni tudja ezeket a gondolatokat a társadalomban. Számos alapítvány, egyesület alakult akkoriban, amelyek jelentős része ma is működik. Ezek közül a Batthyány Lajos Alapítványnak kiemelt szerep jutott és jut ma is. A feladata világos, hiszen az alapító okirat 1991 óta őrzi ezt: a keresztény-nemzeti-konzervatív gondolat őrzése, kulturális hátterének gondozása, valamint a politikai közbeszéd élénkítése ennek szellemében. Ez az a gondolat, amely egyfajta elköteleződést kíván meg mindazoktól, akik ide belépnek.

A szervezetet Párizsban alapították. Mi ennek jelentősége az Alapítvány küldetésében?

Ennek üzenetértéke a szabad világhoz való tartozás és az európai integráció melletti elköteleződés. Az alapítói üzenetben kiemelt szerepet kapott az európai integráció. Ekkor az európai integráció melletti kiállás – a szovjet blokkhoz tartozás negyven éve után – kizárólag a szuverén nemzetek békés, gyümölcsöző egymás mellett élését jelentette. A mi európai integrációval kapcsolatos gondolkodásunk mind a mai napig ebben a mederben folyik. A történelmi tapasztalatok alapján a magyarok amellett álltak ki, hogy nem akarnak többé olyan rendszerbe betagozódni, amely elvenné a nemzeti szuverenitás bizonyos lényegi elemeit, megszüntetné a nemzeti értékek különbözőségét, és ilyen módon egységesítené Európát. Mi, magyarok a szabad, szuverén nemzetek szabad együttműködésében hittünk akkor is és most is.

Ennek a képviseletével ismert közéleti gondolkodókat, politikusokat bízott meg az Alapítvány.

Hogy ezt látványosan szemléltessem, elég, ha csak a két legutóbbi elődömet említem: közvetlen elődöm Martonyi János miniszter úr volt, előtte pedig Granasztói György töltötte be a pozíciót. A professzor úr egyébként az ELTE bölcsészkarán kedves kollégám, barátom volt. Granasztói György rengeteget tett az Alapítványért, emléke most is velünk van, hiszen ez az interjú is az általa létrehozott könyvtárban készül.

Visszatérve a mába: ön szerint mik az Alapítvány legfontosabb feladatai?

Legfőbb feladatunk, hogy támogassuk az alapítók által lefektetett értékeket valló szervezeteket, amelyek száma szerencsére meglehetősen nagy – s ez talán annak is köszönhető, hogy az elmúlt harminc évben jelentős hazai és nemzetközi kapcsolatrendszert építettünk ki. Támogatottjaink köre igen sokféle: klasszikus think tank tevékenységet végző szervezetek, kulturális és művészeti alapítványok, támogatunk könyvkiadást és éppen tehetséggondozó programot is. Munkánk egyik legfontosabb eleme, hogy támogatjuk és koordináljuk azoknak a tevékenységét, akik ebben a közös misszióban részt szeretnének venni. Emellett a Batthyány Lajos Alapítványnak egyre növekvő volumenben és egyre szélesebb körben van saját hozzáadott értéket teremtő tevékenysége is. Nyolc évvel ezelőtt Granasztói György hozta létre a Danube Institute-ot, vagyis a „Duna Intézetet”, amely klasszikus think tank tevékenységet végző kutatóintézet. A feladata, hogy külföldön, idegen nyelven terjessze azokat a gondolatokat, amelyek Alapítványunk számára kiemelt jelentőséggel bírnak, és emellett megteremtse azokat a felületeteket, amelyek lehetővé teszik e gondolatok cseréjét, nemzetközi szintű megmérését.

Említette az Alapítvány kiadói tevékenységét. Rendszeresen adnak ki kiemelkedően magas színvonalú lapokat. Honnan indult ez a tevékenység?

Ezt a magasztos feladatot részben megörököltük, részben mi építettük fel. Tavaly ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a Hungarian Review angol nyelvű, konzervatív kulturális közéleti folyóiratunk. 2020-ban az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy átvehettük a Magyar Krónika kiadását, megújítottuk, formátumában és tartalmában felfrissítettünk a lapot, s úgy látom, közmegelégedéssel látja el a feladatát, jelentős olvasótáborral rendelkezik. A médiaportfóliónk harmadik eleme az idén alapított idegen nyelvű folyóiratunk, a Hungarian Conservative. Beszélő név, a lap angol nyelven szeretné a magyar keresztény-nemzeti-konzervatív gondolat legfontosabb üzeneteit terjeszteni. Európában sajnos a szabad gondolkodásnak és párbeszédnek egyre több felülete visszaszorulni látszik. Ezért döntöttünk úgy, hogy a magyar nemzeti-konzervatív gondolatot, a magyar elképzeléseket idegen nyelven is terjeszteni fogjuk, s ezzel a velünk hasonlóan gondolkodóknak is felületet biztosítunk.

2020-ban nagy változás következett be a Batthyány Lajos Alapítvány életében. Miben lesz más a szervezet élete, tevékenysége azáltal, hogy közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá vált?

Valóban jelentős változás, hogy 2020 őszén az Országgyűlés lehetővé tette, hogy szervezetünk átalakuljon, és közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá váljon. Ezzel együtt új infrastrukturális központot is kaptunk, a Lónyay–Hatvany-villát. Ez az épület nem csak a Batthyány Lajos Alapítványé lesz, hiszen szándékunk és feladatunk, hogy egy élettel teli közösségi teret alakítsunk ki. Ez a hely lesz az, ahol a rendezvényeinket tartjuk, és akár heti rendszerességgel is megjelenünk a kulturális és intellektuális közéletben. Ez lesz az a bázis, ahol kiteljesedhet Alapítványunk saját szakmai tevékenysége, illetve ahol lehetőséget tudunk biztosítani a partnereinknek is, hogy megjelenjenek közéleti estekkel, tudományos előadásokkal, izgalmas vitákkal.

Az Alapítvány nemrég doktori ösztöndíjprogramot is indított.

Ez az egyik olyan projekt, amelyet a leginkább magaménak érzek. Negyven doktorandusszal dolgozunk együtt. Az ő szakmai munkájukat, tudományos előmenetelük eredményességét nem csupán mentorálás, szakmai programok szervezése és a rendelkezésünkre álló számos tudományos és közösségi eszköz, hanem ösztöndíj útján is támogatjuk. Nekik is vannak rendszeres rendezvényeik, konferenciáik, vitaestjeik, amelyek friss gondolatokkal töltik meg a Batthyány Lajos Alapítványt és rövidesen a Lónyay–Hatvany-villát.

Az elmúlt harminc év számos feladatának, tevékenységének felsorolása után tekintsünk előre. Mit tart a jövő legfontosabb küldetésének?

Feltétlenül hisszük és képviseljük a gondolat, a szólás, a vélemény, a vallás és a lelkiismeret szabadságát. Alapvető feladatunk, hogy megteremtsük azt a közéletet, amelyben mindennek továbbra is megvan a létjogosultsága. Ennek a mondatnak az akusztikája harminc, húsz és tíz évvel ezelőtt is egész más volt, mint most, hiszen sok mindent látunk a világban, a multipolkorrektség vélt vagy valós indokai alapján próbálják a szabad közbeszédet korlátok közé szorítani. Sokan nem értik még a Nyugaton, de a magyar élő hagyományban megvan annak az emlékezete, hogy ha az alapvető szabadságjogokat korlátok közé szorítják, akkor azt úgy hívják, hogy diktatúra. A mi legfontosabb küldetésünk, hogy megteremtsük és fenntartsuk azokat a felületeket, ahol szabadon lehet beszélni. Külföldieket hívunk meg, tudományos, szakmai diskurzusokat folyatunk, és egyre inkább részévé válunk annak a nemzetközi körforgásnak, amelyben a legfőbb küldetésünk a gondolat, a szólás, a vélemény, a vallás és a lelkiismeret szabadságának megőrzése.