Mestermű vagy átverés? – Hamis festmények nyomában

A festményhamisítás szinte egyidős a festészettel. A modern technológiák segítségével azonban a legrafináltabb módon készült hamisítványokat is ki lehet szűrni. Végvári Zsófia, a Festményvizsgálati Labor vezetője izgalmas előadás keretében számolt be tapasztalatairól.

Végvári Zsófia arra adott válaszokat előadása során, hogy a forgalomban lévő festmények mekkora hányada lehet hamisítvány, és melyek a leggyakoribb hamisítási technikák. Már 2005 óta foglalkozik a festmények természettudományos vizsgálatával olyan műszerekkel, melyek a legkorszerűbb elemzéseket és eredményeket biztosítják. Az általa alapított Festményvizsgálati Labor célja, hogy objektív módszerekkel azonosítsa a magyar festménypiacot elözönlő hamis festményeket. Végvári Zsófia vezetésével több, mint 40 ezer roncsolásmentes anyagvizsgálati mérést végeztek el festmények felületén, melyek eredményeiből több tudományos publikáció is született. Az Ő vezetésével nemcsak magyar, hanem külföldi művészek alkotásait is vizsgálják természettudományos módszerekkel, melyek kiegészülnek művészettörténeti kutatással is.

A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület szerint a magyar piacon forgó évi 50–150 ezer műtárgynak 10–30 százaléka lehet hamis. Eddig három festményvizsgálati módszer volt elterjedt: a művészettörténeti elemzés, az UV lámpa használata és a kézi nagyító használata. A műtárgyakon négy „összetevőt” szoktak vizsgálni: a hordozót (pl. vászon vagy fatábla), az alapozóréteget (pl. bólusz, félolaj, krétás), a festéket (pl. olaj, akril, vízfesték), a záró réteget (pl. zárófirnisz, száradásgyorsító).