Orosz realisták: a peredvizsnyikek, avagy a vándorkiállítók

A századforduló legkiemelkedőbb orosz festőművészeiről, a Vándorkiállító Társaság tagjairól tartott előadást Basics Beatrix művészettörténész, kulturális programsorozatunk tegnap esti eseményén.

1863-ban a szentpétervári képzőművészeti akadémia tizennégy növendéke úgy döntött, hogy elhagyja az intézményt.  Úgy gondolták, az akadémiai szabályok gúzsba kötik fejlődésüket, a tanáraik maradiak, és az akadémiai művészeti kánon elfogadhatatlan számukra. A művészetet közel akarták vinni az emberekhez, és e célból egy független művészeti társaságot hoztak létre. Az ARTEL (Szentpétervári Művész Szövetség) nevet adták ennek a társaságnak. 1870-ben átalakultak, nevük Vándorkiállítási Társaság (Peredvizsnyiki) lett. Egész Oroszországban szerették volna megmutatni a legújabb művészeti törekvéseket, megtanítva azok értésére és értékelésére az embereket. Függetlenek voltak minden állami támogatástól. 1871 és 1923 között 48 vándorkiállítást rendeztek Szentpéterváron, Moszkvában, Kijevben, Harkovban, Kazanyban, Orjolban, Rigában, Odesszában és más városokban. Tevékenységükben a Vándorokat a populizmus eszméje ihlette, aktív oktatási tevékenységet folytattak, vándorkiállításokat szerveztek.

A festőcsoport tagjaira két irodalomkritikus – Visszarion Belinszkij és Nyikolaj Csernyisevszkij – liberális nézetei voltak nagy hatással.   A társadalmi és morális felelősség hangsúlyozása mellett, a jobbágyfelszabadítás is céljaik közé tartozott. Velük kezdődött el az orosz nemzeti sajátosságok kiemelt bemutatása és a szlavofilizmus. Kedvelt műfajuk volt az életkép, a mindennapi élet eseményeinek realisztikus bemutatása, gyakran az egyenlőtlenségek és igazságtalanságok láttatása, ugyanakkor a népélet szépségeinek és vonzerejének hangsúlyozását is fontosnak tartották. Később a tájképek és történelmi jelenetek is megjelentek témakörükben. A csoport legjelentősebb festői: Vaszilij Verescsagin, Ilja Repin, Ivan Siskin, Iszaak Levitan.