Létezik-e külön nyugati magyarságtudomány?

A magyarságtudomány nyugati egyetemeken tapasztalható helyzetéről tartott előadást tegnap Andrea Seidler, a Bécsi Egyetem irodalomtörténész professzora, a Lónyay-Hatvany-villában. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társasággal közösen szervezett rendezvényünk második részében, pedig a bodrogkisfaludi Patricius Borház birtokigazgatója, Molnár Péter mutatta be a borászat csúcstermékeit az érdeklődők számára.

Az évtizedek során – különösen Gragger Róbert berlini munkássága óta – magyarságtudomány alatt a tudományágak eltérő spektrumát értették. A magyarságtudomány meghatározása egy nagyon szűk fogalomtól – amely elsősorban a humán tudományokat, például a történelmet és a filológiát foglalta magában – egy egészen széles spektrumig terjed, amely a Magyarországgal kapcsolatos tanulmányokat fedi le számos tudományág területén, és nemcsak a magyar kultúra (irodalom, kulturális örökség stb.) tudományos vizsgálatára összpontosít, hanem a társadalomtudományok (antropológia, politológia stb.) és a humán tudományok mellett más tudományágakat is bevon a magyarsággal kapcsolatos kutatásokba. Az előadás a magyarságtudomány nyugati egyetemeken és kutatóintézetekben kialakult fogalmának fejlődésével és definíciójával foglalkozott. A bécsi és a berlini egyetemen is tanítanak a magyar kultúráról és irodalomról.

Az előadást a borkóstoló követte, melyen Molnár Péter, a Patricius Borház birtokigazgatója mutatta be a borászat csúcstermékeit az érdeklődők számára. Már 1320-ból vannak írott források a Patricius Borház pincészetének területéről, egy előkerült korabeli pereslevélnek köszönhetően. Molnár Péter előadásában kifejtette, hogy nem használnak futószalagokat, a termelés a föld alatt történik, a gravitáció mozgatja a szőlőszemeket, így azok nem törnek meg, finomabb ízt biztosítva a készülő boroknak. A birtokukon nem trágyáznak, hanem hagyják, hogy a növények gyökerei mélyre lenyúlhassanak a szükséges tápanyagokért.