IN MEMORIAM ANTALL JÓZSEF

Halálának harmincadik évfordulóján a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltárral és az Országgyűlés Hivatalával közösen emlékeztünk Antall Józsefre, a rendszerváltás utáni Magyarország első szabadon választott miniszterelnökére, Alapítványunk létrejöttének kezdeményezőjére, az Országgyűlésben.

Az emlékkonferencia első köszöntőjét Szakály Sándor főigazgató mondta, aki kiemelte, hogy a jövő számára üzenünk Antall Józsefre emlékezve, aki mindig fontosnak tartotta a múltat, de egységben látta azt a jelennel és a jövővel.

Orbán Viktor miniszterelnök levélben köszöntötte a konferencia résztvevőit. A miniszterelnök felidézte, hogy a rendszerváltás utáni évekre nosztalgiával gondol vissza, noha súlyos válságot élt át akkor az ország. Antall József politikai krédójának három alaptételét idézte: a földrajz ellen sok mindet lehet tenni, kivéve politizálni, a kisebbségi jogokat nem szabad összemosni az emberi jogokkal, valamint magyarok vagyunk, tehát európaiak.

Boross Péter miniszterelnök egészségi állapota miatt nem tudott részt venni az emlékkonferencián, de levelében személyes élményeket is említve emlékezett Antallra. Felidézte, hogy Antall tanári, orvostörténeti pályája mellett rengeteget olvasott, nagyon művelt és sok tudományterületet ismerő ember volt. 1989-ben lett az MDF elnöke, 1990. április 8-án az MDF megnyerte a választásokat. A történelem nagy igazságtevő, mert ma már Antallról azok is tisztelettel beszélnek, akik korábban ellenségesen viselkedtek vele. Antall József a „demokrácia szabályait gondosan betartó, a világ minden magyarát egyenrangúnak tekintő államférfi” volt, hallhattuk Takács Bence tolmácsolásában Boross Péter gondolatait.

Gulyás Gergely miniszter hangsúlyozta, „ha valaki meg akarja érteni, mi az önzetlen közszolgálat, akkor tanulmányozza Antall József életpályáját, akinek a szolgálat a saját életénél is fontosabb volt”, és hozzátette, hogy ma már senki nem vitatja milyen nagy szerepe volt Antallnak abban, hogy Magyarországon kompromisszummentesen lett demokrácia és lett szabad ország. Gulyás Gergely elmondta, hogy Antallnak és kormányának köszönhető az ország korlátlan szuverenitásának visszaszerzése a Varsói Szerződésből való kilépéssel és a KGST megszüntetésével. Mindig célja volt a határontúli magyarság segítése, hogy érezzék az ott élők, számíthatnak az anyaországra. Habár jelentős negatív változás történt főként a politikai elitben, Antall emléke arra int, hogy higgyünk a változás lehetőségében.

Erdődy Gábor, egyetemi tanár beszédében kiemelte, hogy a néhai miniszterelnök szívvel-lélekkel szolgálta országát, demokratikus hagyományt tudott építeni. Hitet tett amellett, hogy a múltba emlékezés mutatja meg az alapeszméket, és segít a jövőért folytatott küzdelemben. Antall három eseményt tartott fordulópontnak történelmünkben: az államalapítást, az 1848-49-es eseményeket és 1956-ot.

Martonyi János, egykori külügyminiszter is azt hangsúlyozta, hogy Antall József tudta, a jelent a múlton keresztül lehet megismerni, de fontosak tartotta a jelen élményeit is. A történelem és a politika majdnem ugyanolyan, mondta Martonyi, csak az egyik a múlttal foglalkozik, a másik a jelennel. Antall ifjú korától érezte, hogy a jelen történelme meg fogja szólítani, de vágya volt tudását is átadni, ezért lett tanár. A külpolitikájában is a történelemből indult ki, határozott véleménye volt, hogy a magyarság nem csak az ország határai között élőket jelenti. Antall hitte, hogy a nemzet lelki közösség, fontosnak tartotta a térség egészének stabilitását. Megfogalmazódott benne a visegrádi együttműködés a környező országokkal, de hangsúlyozta a közép-európai megállapodás nem jelent rivalizálást Európával. Martonyi János is hangsúlyozta, Antall életét adta hazája szolgálatáért.

Marinovich Endre főigazgató-helyettes, Antall egykori kabinetfőnöke elsőként Antall kormányüléseiről beszélt. Elmondta, hogy az ülések mindig ugyanazon napon és időben kezdődtek, akár másnap reggelig is tartva. Antall kooperatív és erős vezetésére feltétlenül szükség volt ezeken a megbeszéléseken is. Az akkori kormányfő azt is fontosnak tartotta, hogy a miniszterek képviselőként is felszólaljanak, de legyenek azzal tisztában, hogy mindig, minden körülmény között a kormányt képviselik. Antall tudta és hangsúlyozta, idézte fel Marinovich Endre, hogy belső feszültségű kormány és koalíció nem nyer választást.

Hermann Róbert arról beszélt, hogy Antall József a 19. századi eseményeket tartotta az egyik történelmi alappillérünknek, de egységként kezelte az egész történelmünket. 1950-től foglalkozott történetírással, szaktanulmányai sok esetben Eötvös Józsefhez, munkásságához köthetőek. 1963-ban és 1965-ben írt tanulmányai akkor íródtak, amikor még a Kiegyezés újragondolása nem történt meg, ez is Antall bátorságáról tanúskodik. Hasznos és új következtetéseket vont le, de általában jellemezte írásait az alaposság, elmélyült levéltári kutatások. Antall másik kutatási területe nem épült be a köztudatba. Fiatal egyetemistaként nem könnyű feladatot kapott, Görgey és több katona személyi hagyatékát rendezte. Antall Görgeyről alkotott képét nagyban befolyásolta, árnyalta a megismert anyag, írását azonban számos kritika és lektori vélemény követte. Antall számára így hamar kiderült, hogy a politikatörténettel nem foglalkozhat úgy sosem, ahogy igazán szeretne, zárta gondolatait Hermann Róbert.

Ujváry Gábor előadásában Antall egyetemtörténettel kapcsolatos ismereteit méltatta.1976-ban a néhai miniszterelnök tett javaslatot arra, hogy az egyetemeken levéltárakat hozzanak létre. Az MDF programjában szerepelt, hogy Magyarországot európai szintű kutatóhellyé szeretnék tenni, ám 1990-ben az ország még csak sereghajtónak számított e téren. Antall beiktatása után rögtön hangsúlyozta, hogy nem céljuk a Magyar Tudományos Akadémia gyökeres átalakítása, sőt, az egyetemek és az Akadémia szoros együttműködését látta jónak. Az akkori kormány egyetempolitikáját hamar komoly támadások érték, országos megmozdulások következtek, elmondható volt, hogy a Művelődési Minisztérium törekvéseit az Akadémia ellenállása jellemezte. Antallnak markáns véleménye volt a felsőoktatás kérdéséről, úgy gondolta, hogy a tudományegyetemek minél több karral rendelkezzenek, valamint a doktori és habilitációs jogokat is inkább az egyetemek gyakorolják. Antall mások véleményét meghallgató, elfogadó politikus volt, hangsúlyozta Ujváry Gábor. Hosszas tárgyalások után végül 1993. júliusban elfogadták a felsőoktatási törvényt, ami Antall elképzeléseit is tükrözte.

Kincses Katalin véleménye szerint Antall Józsefet etikus politikája határozta meg. Rendszerben látott, egyetemesen értelmezte a magyar tudományt is, orvostörténeti kutatásai témaválasztásában az etika állt a középpontban. A kezdeti kutatási témája a 18-19. századi magyar orvosképzés története volt. Kutatásait biztos forráshasználat, egységben látás jellemezte. Kiemelt kutatást folytatott Markusovszky Lajos életével, a török-magyar orvostörténettel kapcsolatban, de neki köszönhetően olvashattunk Táncsics Mihály szemműtétjéről, vagy épp Jókai levelét Laborfalvi Róza haláláról. Történeti személyválasztása igen érdekes tűnik, az etikus, betegek iránti alázatos személyek érdekelték. Leginkább Semmelweis Ignác foglalkoztatta, levéltári források alapján feltárta halálának körülményeit is.

A zárszót Dezső Tamás, a Batthyány Lajos Alapítvány kuratóriumi elnöke mondta, aki Salamon könyvét idézve kiemelte, hogy nem temetni jöttünk Antallt, hanem dicsérni, mert új fejezetet nyitott, ami azóta is tart. Olyan időkben volt vezető, ami még javában a diktatúra árnyékát érezte magán. Nem csak politikai szabadságot adott, hanem függetlenséget is. A sajnálatos tény, hogy már nem érhette meg munkája gyümölcsét.