Kodolányi Gyula: Antall Józseffel a világszínpadon
A közelmúlt magyar történelmének legmeghatározóbb időszakáról nyújt szemtanúi beszámolót Kodolányi Gyula frissen megjelent monumentális műve, az „Antall Józseffel a világszínpadon”. Az Alapítványunk gondozásában kiadott könyvet tegnap este mutattuk be a Lónyay-Hatvany-villában, a szerző, valamint Martonyi János és Jeszenszky Géza egykori külügyminiszterek részvételével. A Mandiner tudósítását szemlézzük.
Eddig soha nem publikált dokumentumok, köztük bizalmas jelentések, belső feljegyzések is olvashatók a kötetben, köztük olyanok, amik még iktatásra sem kerültek és jellemzően csak egyetlen ember, a miniszterelnök kapta meg őket – hangzott el az Antall Józseffel a világszínpadon című könyv bemutatóján hétfő este Budapesten. A szerző, Kodolányi Gyula, aki az Antall-kormány legszűkebb külpolitikai munkacsoportjának tagja volt, az eseményen megosztotta nézetét, miszerint 1988-ban egy hosszú forradalom vette kezdetét – mint mondta, lehetséges ugyanis olyan forradalmat véghez vinni, „amikor az ország vezető frakciói látják, hogy nincsen tovább és ki kell egyezni”. Meglátása szerint ehhez szükséges volt, hogy a reformkommunista szárnyban patrióta politikusok is működjenek. A kötet, amely a fentieken felül Antall némely beszédét és egyéb kordokumentumokat is tartalmaz, kronológiai rendben mutatja be történelmi idők eseményeit egészen 1991 nyaráig, az utolsó szovjet katona kivonulásáig. A kötet zárását jelentő mozzanatra utal az alcím is: A mozgalmaktól a szuverenitásig.
A Batthyhány Lajos Alapítvány szervezésében megvalósult könyvbemutatón a főszereplő személyét felidézve a szerző úgy fogalmazott, „hallatlan rend volt” Antall József fejében, aki elképesztő tudással rendelkezett, amelyet ráadásul remekül tudott rendszerezni is, amikor pedig arra volt szükség, azonnal alkalmazott és a felismerésekből külpolitikát alakított.
Népszerű volt a diákjai között, többek között azért, mert becsülte az embereket és hatásos személyiség volt – emlékezett vissza Jeszenszky Géza, aki 15 évesen ismerte meg Antall Józsefet és történelmet, magyar irodalmat, valamint művészettörténetet tanult a későbbi kormányfőtől, azután pedig rokoni kapcsolatba került vele. Mint mondta, pedagógusként is mindig olyan eszközrendszert használt, amelyen keresztül demokratikus gondolkodást és szerveződést tanított. Már az első találkozás mély nyomott hagyott Martonyi Jánosban is, akinek édesapja, amikor a családjuknak Kolozsvárról menekülnie kellett, Antall József legendás apukájától kapott segítséget annak érdekében, hogy legyen hol lakniuk.
A moderátor, Pócza István felvetésére reagálva Antallt mint külpolitikust Jeszenszky rendkívül felkészültnek jellemezte. Ha nincs kommunizmus, már harmincvalahány éves korában miniszterelnök lett volna belőle” – nyomatékosította az egykori külügyminiszter, aki szerint Antall József inkább optimista volt, mint pesszimista és nem csupán a magyar, de a nemzetközi történelemből is rengeteg tanulságot vont le. A diktatúra ellenére rendkívüli intenzitással kutatta és figyelte a külpolitikát és sok esetben nagyobb tudással rendelkezett egyik másik nagy európai vezetőről, mint saját munkatársaik. Számára a nyugati orientáció nem csupán ideológiai megalapozottságú volt, de a történelmi tapasztalat összegzése is.
Az est folyamán a beszélgetés résztvevői felidézték a balti államok függetlenedésének folyamatát, mert, mint mondták, az pontosan tárja elénk a néhai miniszterelnök ismereteinek gazdagságát és éles látását. Jeszenszky Géza szerint talán még George H. W. Bush amerikai elnök sem ismerte fel pontosan a történelmi pillanat adta lehetőséget, azt a magyar kormányfő magyarázta el neki, akit Bush többször is felhívott az évek során, hogy tanácsot és javaslatot kérjen európai ügyekben. Kodolányi rámutatott: éppen ebben rejlett Antall nagysága: a szintetizált és alkalmazott tudásban. Az ő személyében Magyarország kapott egy csodálatos ajándékot” – fogalmazott a könyv szerzője.
Antallt a történelem oda terelte, amivel egyébként is foglalkozott – folytatta Martonyi János, aki emlékeztetett; volt Antallban egyfajta felkészülési szándék is arra az esetre, ha a „hobbija” foglalkozássá válna, amint az végül be is következett. Antall szerepe a közép-európai átalakulásban a mai napig méltatlanul kevés figyelmet kap például Walesa vagy Havel szerepéhez képest – jelentette ki Martonyi.
Nem csak jó történész és remek politikus volt, hanem kiváló hazafi is – hangsúlyozta Jeszenszky Géza, majd Kodolányit idézve „országalapító alkatnak” nevezte. Jeszenszky szerint Antall miniszterelnökként is egyfajta osztályfőnök maradt: nem csak a kormány, de az ország osztályfőnöke is. Eljátszott a gondolattal, miszerint, ha Antall nem betegszik meg, valószínűleg 1994-ben a jobbközép kormány ugyan elveszítette volna a választást, hiszen a hirtelen jólét nem következett be, ez pedig mindenhol a rendszerváltó kormányok bukásához vezetett, ám a ’94-es választási eredmény arányaiban más lett volna, Antall „elemében lehetett volna ellenzékben”, 1998-ban pedig nagy többséggel győzött volna és indulhatott volna neki az újabb négy évnek.
Az est végén Martonyi János arról beszélt, „Antall József visszahelyezte Magyarországot a világ és benne Európa térképére, kiemelt szerepet játszott a térség átmenetének alakulásában és kijelölte Magyarország helyét a nyugati világban és annak szervezeteiben”. Kodolányi Gyula szerint pedig megtanította azt is, mit jelent a nemzeti érdek és azt, hogyan kell újraépíteni a parlamentarizmust. Antall annak is embere volt, hogy „igenis a keresztény hagyomány az út a számunkra”.
(Mandiner)