A fa motívuma az európai képzőművészetben

A tavasz közeledtével a természetre, és azon belül is a fákra, mint az európai képzőművészet közkedvelt szimbólumaira fókuszált BLA|kult programsorozatunk legutóbbi eseménye.

Záray Szilvia művészettörténész előadásában kiemelte, hogy a fa a föld és az ég közötti függőleges tengely szimbóluma, egy nem múló ihlető forrás az emberiség történetében. Az előadó az európai képzőművészet remekeit segítségül hívva bemutatta, hogy az évszázadok alatt hogyan vált a fa a kulissza-táj építőeleméből a vászon főszereplőjévé, és hogy a legmeghatározóbb alkotók hogyan kapcsolódtak a fa motívumához. Szóba került a természet megismerése iránti vágy, az újjászületés, az evilág és a transzcendens közötti összeköttetés és a szem gyönyörködtetése.

A fa a legtöbb kultúrában önmagán túlmutató motívum, amely szimbolikus jelentéssel is bír. Az eredetmítoszok szerint a világ tengelyét testesíti meg, amely összeköti az univerzum régióit, valamint alsóbb és a felsőbb világokat. A kultikusan szentté avatott fa a halhatatlanság és a tudás hordozója, az ember rajta keresztül kapcsolódhat a transzcendenshez. A fák és az ember szimbiotikus kapcsolata költői módon fogalmazódott meg már az ókori mítoszokban és a legkorábbi természettudományos munkákban is.