Két világháború árnyékában: Budapest a Horthy-korszakban

„Budapesti történetek” című sorozatunk, Koniorczyk Borbála urbanista, a hosszúlépés. járunk? társalapítójának előadásával folytatódott. Ezúttal a főváros két világháború közötti építészete került a fókuszba.

Az egyik utcában tömzsi neobarokk gimnázium épült, a másikban karcsú Bauhaus templom. A Gellérthegy utcáin még szánkózni lehetett télen, de már kötelező volt a filmoktatás az iskolákban. Az első világháború előtt éppen hogy megnyitó grand hotelek végre megteltek külföldiekkel és szórakozni vágyó pestiekkel. A vásárlást és a társasági érintkezést forradalmasító nagyáruházak nyíltak a belvárosban, a pultok mindkét oldalán pedig ott álltak a nők, akik végre kiszabadultak az otthonuk négy fala közül, és keresték-költötték a pénzt. Józsefvárosban és Csepelen az art déco és a szecesszió egy-egy csodáját építették fel a munkások, téglajegyekből. Húsba vágó kérdés volt, hogy valaki kegyelmes, vagy méltóságos, de Hatvany Ferenc telefonszáma benne volt az útikönyvekben, hogyha valaki szerette volna megnézni a villa műgyűjteményét, bármikor felhívhassa a bárót.

Ilyen volt a Horthy-korszak ellentmondásokkal teli Budapestje, ahol két világháború árnyékában egymásnak feszült a régi és az új, a formális és a közvetlen. Az előadáson archív és mai fotók segítségével képzeletben végigsétáltunk a korszak lüktető fővárosán: jól ismert épületek titkai derültek ki, és titkos helyek tárták ki kapuikat.