A nyár palettája – Napfényes színek és témák a reneszánsztól a modern korig

A nyári szünet előtti utolsó művészettörténeti előadásunk középpontjában a közelgő napfényes évszak képzőművészeti megjelenítései álltak a reneszánsztól egészen a modern korig.

Prágai Adrienn művészettörténész az előadás kezdetén emlékeztetett, hogy a képzőművészek évszázadok óta ábrázolják a nyarat, amit régebben jobbára csak a festmények hangulatából vagy a motívumaiból volt érzékelhető, például a fürdőzés, szabadtéri társasági élet és az idénymunka. Johannes Itten (1888-1967) volt az a festőművész és gondolkodó, aki a 19. század elején kifejezetten kapcsolatba hozta a színeket az évszakokkal. Itten a Bauhaus korai szakaszának egyik legmeghatározóbb személyisége volt, emellett sajátos művészetpedagógia módszert dolgozott ki, amely arra irányult, hogy a hallgatók megtalálják a saját ösztöneiket és egyéniségüket. Johannes Itten 1961-ben adta ki művészeti írását (magyarul a Színek művészete címmel), amelyben azt írta le, hogy a hideg és meleg színeket olyan színcsoportokká lehet bontani, amelyek köthetők az évszakokhoz.

Prágai Adrienn előadásában rámutatott, hogy egészen az ókori művészeti alkotásoktól jelen van a nyár ábrázolása, például a női alakban megszemélyesített természeti istenségek képében. A különböző művészeti koroknak voltak híres alkotásai a nyár évszak tematikájában, mint például: Ambrogio Lorenzetti: A jó és a rossz kormányzás hatása a városra (1338), Giuseppe Arcimboldo: Nyár (1563), Nicolas Poussin: Az évszakok (1660-1664), Paul Cezanne: Fürdőzők (1874-1875), Vincent Van Gogh: Szieszta (1889-1890), Ferenczy Károlya: Fürdő fiúk (1902), Vaszary János: Labdázók a tengerparton (1934 körül).