„A Batthyány Lajos Alapítvány szerepe, hogy a mértéket őrizze”

Mit tehet egy, a nemzeti értékeket őrző alapítvány a 21. század értékválságával szemben? Hogyan kísérte végig a Batthyány Lajos Alapítvány három évtizedét a mértékőrzés? Dr. Martonyi János korábbi külügyminiszterrel, az Alapítvány egykori kuratóriumi elnökével beszélgettünk.

„Viam meam persecutus sum” – vagyis a magam útját jártam. Talán az egyik legismertebb idézet Batthyány Lajostól. A róla elnevezett alapítványnak a munkája során mennyire kellett a maga útját járnia?

Antall Józsefre is áll ez a tétel, ő is mindig, az utolsó pillanatokig a maga útját járta. Más az életút, mégis Antall József esetében is valamifajta mártíromság jelent meg, nem abban a formában, mint Batthyány Lajosnál. Az Alapítvány elmúlt harminc éve pedig az antalli gondolatok jegyében telt. Annak idején, még a kilencvenes évek elején kitaláltunk egy kifejezést azokra, akik az antalli örökséget és hagyományt akarták politikai szempontból, szellemileg, spirituálisan is továbbvinni: antalliánus. Mádl Ferenc és Granasztói György idetartoztak – csak hogy két nevet említsek. Nem sokkal a rendszerváltást követően elérkeztünk egy olyan ponthoz a magyar polgári oldal történetében, amikor el kellett dönteni, hogyan tovább. Ezt két eseményhez kötném: az egyik Antall József 1993 végi halála, a másik az 1994-es választások elvesztése. Ezt követően döntenie kellett a polgári oldalnak, merre megy. Rájöttünk arra, hogy ha itt még egyszer polgári kormányt szeretnénk, akkor meg kell nézni, hogy ki tudja ezt vezetni, kik legyenek ennek a hagyománynak az örökösei, letéteményesei. S itt volt a Batthyány Lajos Alapítvány. Ez a csoport lényegében antalliánusokból állt: idetartozott O’sváth György, Antall József legjobb barátja, és természetesen Tar Pál is. Ők a Batthyány Lajos Alapítványban is jelentős szerepet kaptak: Tar a kezdetekben az Alapítvány elnöke, O’sváth György pedig a szervezet felügyelőbizottságának elnöke volt. Jómagam a felügyelőbizottság tagja voltam. A kilencvenes évek elején, közepén megformálódott gondolat az antalli hagyomány követéséről végigvonult a három évtizeden, s ma is visszük tovább. Ez a legfontosabb feladat. A személyek természetesen változnak, de az értékek változatlanok. Az első tragikus veszteség Antall József halála volt, ma már sajnos O’sváth György sincs közöttünk. De akik itt vannak, azok ezt a hagyományt viszik tovább. A mi politikai családunk – ha szabad így mondanom – ennek a bizonyos polgári Magyarországnak a családja. E család értékei között nagyon erősen jelen van a konzervatív világkép és gondolat. Természetesen benne van a hazafiasság, a szabadság s a magyar szabadelvű hagyomány is.

Napjainkban sokan beszélnek értékválságról, a törésvonalak mélyüléséről mind a bel-, mind a külpolitika terén s az általános közélet szintjén is. Hol van az Alapítványnak a szerepe ebben a korszakban?

A Batthyány Lajos Alapítvány szerepe, hogy a mértéket őrizze. Vannak nagyon fontos kérdések, amelyek nem kétséges, hogy befolyásolják a jövőnket, Európa jövőjét. Fontosnak tartom én is a hagyományos, keresztény értékek védelmét, a közösségi, nemzeti identitást. Ezeket meg kell őrizni. Az alapítványnak ebben is fontos szerepe van. Sokat beszélnek ma például a liberális demokráciáról. Én híve vagyok a liberális demokráciának. Ha elolvasok egy tanulmányt erről, akkor utána persze felteszem magamban a kérdést: tessék mondani, nem lehet ugyanerre azt mondani, hogy konzervatív demokrácia? Értékek, normák, egy bizonyos stabilitás, ezeknek a megőrzése. Nyugodtan mondhatnám, hogy ez konzervatív demokrácia. A szabadság fontos dolog, és az is, hogy ami jó ebben a világban, azt lehetőleg őrizzük meg. Mindig azt hallottuk – az én generációm különösen –, hogy ha valami be fog következni, akkor siettetni kell a bekövetkezését, mert erre halad a világ, ez a történelem útja. Tulajdonképpen az úgynevezett „tudományos szocializmusnak” az a fő tétele, hogy a világ úgyis erre halad, hát akkor segítsük. Ez a haladó gondolkodás: gyorsítsuk fel a fejlődést, a haladást. A konzervatív gondolat lényege az, hogy nem biztos, hogy a világ tényleg jó irányba mozdul. Lehet, hogy éppen lassítani kell a folyamatot. Még az is lehet, hogy akadályozni kell. A konzervatív nem biztos, hogy fel akarja gyorsítani a folyamatokat, mert lehet őket kicsit kiigazítani, emberibbé, észszerűbbé tenni, és igen, ha szükséges lehet lassítani vagy akadályozni is.

Ha már a nemzetközi folyamatok kerültek szóba, a Batthyány Lajos Alapítvány intézete, a Danube Institute feltett szándéka, hogy a magyar jó gyakorlatot exportálja, s párbeszédet teremtsen, egyfajta gondolati hidat képezzen. Hogy látja, miért fontos ennek az intézetnek a működése?

Sok szempontból nehéz helyzetben vagyunk már hosszabb ideje. Alapvető érdekünk, hogy a tényeket világítsuk meg. A Magyarország és a világ közötti eszmecserében, vitákban is ezt a szerepet kell betöltenünk, a Danube Institute munkája éppen ezért kiemelten fontos. Minket sokszor azzal vádolnak, hogy nem tartjuk magunkat az értékekhez. Nem az értékekről kellene vitatkozni, nem is az európai uniós szerződés 2. cikkében szereplő értékekről kellene vitatkozni, ugyanis azokat teljes mértékben osztjuk. A tényekről kell hogy vitatkozzunk, mert a tények tekintetében ma a világ tele van – a legfinomabb, amit mondhatok – egyszerűsítéssel, túlzással, torzítással. Lehet ezt persze hazugságnak is mondani, sajnos az is van. A világban egyre hangsúlyosabban megjelent egy leegyszerűsített, torz kép. Ezt csak akkor lehet kiigazítani, ha a tényekről vitatkozunk. És tényszerűen bizonyítanunk kell, hogy egy sor állítás egész egyszerűen nem igaz. A legfontosabb pedig az, hogy az értékelkötelezettségünket senki ne vonja kétségbe.